Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Kovács Petronella: Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútorrestaurátor hallgatóinak Erdélyben végzett munkáiról
Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútorrestaurátor hallgatóinak Erdélyben végzett munkáiról Kovács Petronella Tárgyrestaurátorok képzése a Magyar Képzőművészeti Egyetemen A Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetének Tárgyrestaurátor szakán öt - fa-bútor, fém-ötvös, papír-bőr, szilikát és textil- bőr - szakirányon folyik a tárgyrestaurátor-művészek oktatása.1 Az ötéves képzés első 6 szemeszterében a hallgatók az elméleti tantárgyak2 mellett a szervetlen - szilikát (I. év), fém (II. év) - és a szerves anyagokból - bőr, fa, papír, textil (III. év) - készült műtárgyak alapvető készítés-technikai eljárásaival valamint konzerválásuk/restaurálásuk módszereivel ismerkednek meg. AIV. évtől az egyetemre való jelentkezésnél választott szakirány szerinti elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek.3 Az oktatás sajnálatos módon a tárgyrestaurátor szak megalapítása - 1974 - után harminc évvel is levelező tagozaton folyik, bár az indításhoz képest csaknem megháromszorozódott óraszámmal, havi általában 40 vagy 80 órában, egy vagy két hetes beosztásban4. Az elméleti oktatás mellett hangsúlyt fektetünk a gyakorlati képzésre. Ennek szellemében a hallgatók mind az első három évben, mind a szakirányokon folytatott tanulmányok alatt vizsgamunkaként műtárgyakat konzerválnak/restaurálnak, diplomamunkaként pedig szintén egy, vagy több műtárgy konzerválását/restaurálást végzik el a tárgy történetéhez tartózó kutatásokkal, készítés-technikai megfigyelésekkel és anyagvizsgálatokkal megalapozott restaurálási terv alapján. Szemben a külföldi oktatási intézmények többségével, ahol még a diplomamunka feladat - szakdolgozat - is „csak” egy műtárgy vagy műtárgy együttes, természetesen megfelelő felmérésen, kutatáson és anyagvizsgálatokon alapuló restaurálásának megtervezése. Képzési rendszerünk előnye és hátránya is egyben, hogy az első három évben - bármely szakirányra nyertek felvételt - a hallgatók azonos tematika szerint, elsősorban nagy mennyiségben előforduló régészeti és néprajzi tár2 Általános művészettörténet, művelődéstörténet, néprajz, régészet, antropológia, növénytan, alkalmazott szervetlen és szerves kémia, anyagtan, anyagvizsgálat, mikrobiológia, stb. 3 Szakirány szerinti művészettörténet, műemlékvédelem, műtárgykörnyezet, technikatörténet és restaurálás elméleti órák mellett a szakiránynak megfelelő készítés-technika és restaurálás gyakorlatok. 4 Ez szemeszterenként 240 tantervi órát jelent gyak konzerválását tanulják, míg a választott szakterületre, a diplomamunka restaurálásával együtt már csak 2 év marad. így bár szélesebb látókörre, elhelyezkedés szempontjából több lehetőségre készítjük fel diákjainkat, a szorosan vett választott szakterületükre viszonylag kevés idő jut. A tárgyrestaurátor oktatás felépítése a kezdeti időkre nyúlik vissza, amikor a jelentkezők csak múzeumi alkalmazottak lehettek, és több év gyűjteményi gyakorlat után tehettek felvételi vizsgát. Az 1970-es években a magyarországi múzeumokban, bár nem kevés számú restaurátor dolgozott, a szakosodás elsősorban a képzőművészeti tárgyak területén volt jellemző, mert a festmény és szoborrestaurátorok oktatása - nappali tagozaton - a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (akkor még főiskolán) már korábban megindult. A tárgyrestaurálás a gyűjteményekben elsősorban az iparművészeti tárgyak esetében vált szét alapanyagonként, illetve szakmánként - ötvös, textil, bútor -, a régészeti leletek és néprajzi tárgyak területén kevésbé, így a tárgyrestaurátor szakot végzettek számára fontos volt, hogy több anyagfajta konzerválásához/restaurálásához értsenek. Napjainkban, az 1980-as években a tárgyrestaurátor képzésben bevezetett szakirányoknak köszönhetően, a legtöbb gyűjtemény, ha módja van új szakember alkalmazására, egy-egy meghatározott szakterületre keres restaurátort. Az új igényeknek talán megfelelőbb lenne, ha a hallgatók csak a felvételinél választott szakirány szerinti tantárgyakat tanulnák a képzés teljes ideje alatt5 vagy a jelenleginél rövidebb alapképzés után választhatnának szakirányt. Mind az egyik - a magyarországihoz hasonló - mind a másik - csak egy szakterületre felkészítő - képzésre találunk példát a nemzetközi gyakorlatban.6 5 Ellentmond ennek az a napi gyakorlat, hogy a hallgatók egy része tanulmányai alatt a felvételinél választott szakirányról (különbözeti vizsgával) más szakirányra jelentkezik át. 6 A stuttgarti képzőművészeti akadémián (Staatlichen Akademie der bildenden Künste, www.abk-stuttgart.de) három restaurálás szak működik: 1. Festmények és festett szobrok restaurálása és technológiája. 2. Régészeti, néprajzi és művészi kézműves munkák restaurálása, melynek keretében különböző anyagokból készült tárgyak restaurálását tanulják a hallgatók. Ennek a szakiránynak a felépítése a magyarországi tárgyrestaurátor oktatás korábbi, az öt szakirány bevezetése előtti időszakára hasonlít, amikor az egész képzési idő alatt a hallgatók azonos tantárgyakat tanultak, diplomamunkájukat azonban a tanult anyagfajtákból készült tárgyak közül szabadon választhatták. 3. Grafikai, levéltári és könyvtári emlékek restaurálása. A hildesheimi iparművészeti főiskola (Universität für angewandte Wissenschaft und Kunst, www.hawk-hhg.de) Konzerválás/restaurálás Tanszékén négy, a felvételitől kezdve különálló szakirányon folyik az oktatás. 1. Bútorrestaurálás. 2. Papír és könyvrestauiálás. 3. Festett fatárgyak és festmények restaurálása. 4. Falfestmények és építészeti felületek restaurálása. 61
