Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)

Bóna István: Falképtechnikák

1. kép. „Modem” sziklafestmény az ausztráliai Kakadu nemzeti parkban, a Nourlangie sziklán. Najombolmi, Djimongurr és Djorlom az 1963-64-es évben készítette az évszázados tradíciók örököseként, hagyományos technikával. Az őslakos művészek ma már akril festékkel és műanyag alapú szobafestékkel festenek.

3. kép. Két polírozott felület találkozása egy Vichtenben talált római freskón. A vörös és kékesszürke felületek közötti sávban lehet a vakolat-illesztés. A felületek csatlakozását szekkóban felfestett zöld sávval takarták el, mely azóta nagyrészt lekopott.

5. kép. Megrongálódott negyedik századi mozaik a milánói San Lorenzo templomból. Az elpusztult részek alól előkerült a fekete színnel festett „sinopia”. A két rész összehasonlításából láthatjuk, milyen mértékben volt alkotó tevékenység a mozaikrakók munkája. Szemben a mai „szakiparos” jellegű kivitelezéssel, a negyedik századi mesterek a helyszínen hozták létre teljesen eredeti művüket.

2. kép. Impresszionisztikus ecsetkezelés a római freskófestészetben. Óbudai Mithreum.

4. kép. Polírozott fekete felületre festett figurális jelenet, a tatai várban helyreállított, második századi római freskós teremből. A figurát freskóban tették fel az átpolírozott, de még nedves vakolatra. Ezt a jó kötés is bizonyítja. A festékkezelés jellegzetesen római: a színeket nem keverik a felületen, hanem szabad, laza ecsetvonásokkal rétegzik egymásra.

6. kép. Zöld és barna árnyékolás, erős kontúrok a firenzei S. Miniato al Monte egy 13. századi freskóján. Az okkersárga alapszínre felfestett zöld árnyék itáliai példa a pszeudo verdacciora.

I. tábla

33