Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)

Bóna István: Falképtechnikák

11. kép. A pécsváradi várban talált, a lambachival körülbelül egykorú falfestmény. Technikailag szinte tökéletes az egyezés a két mű között.

9. kép. Megkopott bizánci freskó valódi verdaccio aláfestéssel. A testszíneket meszes freskóban építették fel a zöld aláfestésre. Novgorod, Feofan Grek műve az Iljina utcai Krisztus színeváltozása templom homlokzatáról, 1374.

7. kép. Megkopott 13. századi freskó, Firenze, S. Miniato al Monte. Az arcon látszik a nagyon szabadon felfestett sárga színű első vázlat, majd a barnával festett továbbfejlesztett változat. A szekkó részletek elpusztultak, mára csak a festés kezdő lépései láthatók.

8. kép. A firenzeivel körülbelül egykorú fej Csempeszkopácsról. A vékony vakolatra festett meszes freskó nyugatias hatású, amennyiben nem alkalmaz pszeudo verdacciot és erős fekete kontúrokat használ. A rokonság a két festmény között mégis nyilvánvaló.

10. kép. Lambach, 1089 körül készült freskó. Bizánci hatást mutató, részben meszes freskó, a pszeudo verdaccio alkalmazásának szép példája. Az okkersárga alapszínre kerültek a zöld és barna árnyékok, a fehér fény és az arcpír vörös okker lazúrja. A festést a sötétbarna kontúrok meghúzásával fejezték be.

12. kép. A középkori templomok kívülről gazdagon színezve voltak. A kövek festése csak a freskónál kevésbé tartós technikákkal valósítható meg, ezért a festés mára többnyire elpusztult. Hozzájárult ehhez a 19. század purista műemlék-helyreállítása és az „anyagszerűség” babonája is. A limburgi katedrálison rekonstruálták a románkori színezést.

13. kép. A limburgi katedrális főkapuja a rekonstruált élénk színezéssel. A hazai románkori kapukat is ilyennek kell elképzelnünk. A jáki templom déli kapuján megmaradt nyomok nagyon hasonló megjelenésre utalnak.

14. kép. Összehasonlításként nézzük meg a mainzi katedrális csupasz kő homlokzatát.

34

II. tábla