Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
28. ábra. Barokk vegyes szekkó. A világos színeket mésszel, a sötéteket vízoldható szerves kötőanyaggal (enyv?) festették. Grábóc. 29. ábra. Barokk mész-szekkó Döntősről. Pitti, Firenze), a késő barokkban új eljáráshoz folyamodtak. Az eget festették meg először, egy munkamenetben, majd ebbe, inzertált giomátákra készültek el a figurák. A festő a megadott témára vázlatot készített (bozzetto). A kivitelezés gyors volt. Durva vakolatot használtak a durva szövésű vászonéhoz hasonló vibráló effektusok elérésére. A vakolatról a felületi szemcséket leseperték, a nézőhöz közeli felületeket kanállal simították át (papíron keresztül). Durva sörte ecseteket használtak. Jellemző a vastag, súlyos festékréteg, pasztózitás, ilyenkor mésztejet kevernek a festékbe (kalkmalerei in fresco). (VI. színes tábla 33. kép, VII. színes tábla 39., 42. kép) Kezdetben használták a fresco buonot, de egyre inkább elmozdultak az impasztó felé, meszes freskót vagy szekkót alkalmazva. Az olajfestés elég gyakori. Új formái kezdenek elterjedni, mint például az alább tárgyalandó marouflage és a hatalmas pannók. (28-29. ábra, VII. színes tábla 38. kép) A barokktól napjainkig Az 1800-as évekhez közeledve olyan ízlésváltozás következett, mely nem kedvezett a freskónak. Ide tartozik a finomkodó aprólékos díszítés, vagy a gartenzimmer divatja Ezek kivitelezéséhez alkalmasabb lehetett a tempera, a tempera textilen, az olaj a falon, vagy a marouflage. Marouflage Vászonra készült olajkép a falra felragasztva. Eredete az olasz reneszánszra nyúlik vissza, de a francia barokk a fő alkalmazója. A maroufl (ragasztó): velencei terpentin, viasz, gyanta, vörös okker keveréke, melyet a 17. századtól használtak a festmények felragasztására. A marouflage előnye az volt, hogy a kép műteremben készülhetett, a helyszínen csak fel kellett ragasztani. Ekkor azonban, főleg a boltozatok esetében illesztési problémák léptek fel. Ezeket a helyszínen kellett megoldani, például figurák kivágásával, helyszíni festéssel. További ragasztók: ólomfehér enyvvel, búza-, vagy rizsliszt-csiriz, dextrin. Utóbbi jó nedvességálló.77 78 * Az északi országokban egész szobákat borítottak be olaj festésű vászonnal. 19. század Vízüvegfestészet A levegőszennyezés okozta feltűnő károk kivédésére született próbálkozás. Ez a 19. század egyetlen jelentős falkép-technikai fejlesztése.TM 77 Móra, i.m. p. 137., Reclams, i.m. pp. 181-183., Koller, Manfred: Barocke Wand- und Deckenmalerei in Österreich - Technologie und Restaurierung. In. Barockberichte 34/35, 2003. pp. 329-330. 78 Kitűnő összefoglalást ad a vízüvegről, mint kötő-, és mint „konzerváló” anyagról: Christ, Anke: Der Einsatz von Wasserglas in der Konservierung von Wandmalereien, in. ZKK, 8/1994, Heft 1. pp. 25-73. 30
