Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
23. ábra. Spolvero a firenzei Badia kerengőjéből. A benedvesített arricciora kerül az intonaco, mely finomabb és mészdúsabb, mint az előző. A korai giornaták nagyjából négyszögletesek, mint a bizánci festészetben, és nem követik a kompozíciót. (22. ábra) Később követni kezdik a formát és a fejek külön giornatára kerülnek (Cavallini). A vakolat-átlapolás egyre kisebb, majd eltűnik. Ekkor az új intonaco mintegy hozzáemelkedik az élesen levágott régihez, ami jól megfigyelhetővé teszi a vakolás-sorrendet. Festés: a fő konstrukciós vonalak felvitele után az intonaco-rajz következik verdaccio színnel. (III. színes tábla 18-19. kép) A festék összetétele pigment és víz. A további eljárás festőnként nagyon különböző. Van, aki csak a testszíneket festi meg freskóban, a többi résznek legfeljebb aládolgozik. Van, aki szinte a teljes képet freskóban oldja meg. Tiszta freskó azonban gyakorlatilag nem létezik. Vannak ugyanis olyan színek, színhatások, melyek csak nem mészálló pigmentekkel oldhatók meg, vagy más okból nem alkalmasak freskó festéknek. Ezeket szekkóban kell felfesteni. A legfontosabbak ezek közül az azurit, malachit, réz-zöld, és a lakkvörösek. A képet többnyire tojás-temperával fejezték be. A szekkó befejezés nagymértékű használata elsősorban a sienai iskolára jellemző. (III. színes tábla 18. kép) Különlegesen bonyolult a testszín felépítése. A középkorban a testszínű felületeket többnyire sárga, vagy vörös okker alapszínre festették. Erre verdaccio árnyék került (pszeudo verdaccio), majd a világosabb testszín, végül a csúcsfény. A festést a többnyire vörösbarna, esetleg fekete kontúrokkal fejezték be. A trecentoban a testszínek alá zöld aláfestés került (verdaccio). Ezen három rózsaszín tónussal festik meg a testet, majd erre jön a - többnyire verdaccio - árnyékszín és a csúcsfény. A színek kikeveréséhez Szent János fehéret használtak, melynek nagyon más az esztétikai hatása, mint a mésznek! (IV. színes tábla 22-23. kép) A másik jellegzetesség a kék szín kezelése: a rendszerint azurit kéket vörös okkerre festették fel enyv kötőanyaggal, szemben a korábbi fekete aláfestéssel (bizáncias). Ez a rétegrend és kötőanyag biztosította a legélénkebb 24. ábra. A fém-színezések határait bekarcolták a friss vakolatba. Itt a páncélruha körvonalainál látjuk ezt. Megfigyelhető az intonaco rajz nyoma is. Girolamo Romanino freskója, Szépművészeti Múzeum, Budapest. kék szín előállításának a lehetőségét. (IV. színes tábla 24-25. kép) Szekkó: a száraz vakolatra történő festés kötőanyaga tempera (tojás), vagy olaj. A vakolat előkezelése egész tojással, vagy enyvvel történik. Az olaj alá tempera verdaccio készült. Ezeket a képeket néha szinte a táblaképekével azonos alapozásra festették.65 Karton: a 14. század közepén tűnnek fel az első perforált kartonok. Ekkor még kizárólag ismétlődő keretező motívumok számára. (23. ábra) Reneszánsz Hazánkban alig található reneszánsz falkép. Ezért az itáliai festészetet vizsgáljuk röviden, hogy ne maradjon ki ez a fejlődési lépcső. 65 Cennini, Cennino: II libro delfarte. D. V. Thomson fordítása, N. Y. 1960. 27
