Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
Polírozás A római freskó technika különleges eljárása a polírozás, melynek részleteivel ma sem vagyunk teljesen tisztában, de nagy vonalakban már értjük. Ezzel a technikával alakították ki a csillogó felületű, tüzes színű festményeiket: azokat a felületeket, melyek első látásra a viasz festészetre hasonlítanak. Az oldalfalakon és elsősorban az ornamentikán políroztak. A képek gyakran polírozatlanok. Az alapszín felfestése után következett a polírozás. A nedves vakolatot vagy vakolókanállal, vagy egy liaculum nevű szerszámmal nyomkodták át. A liaculumot eddig nem sikerült azonosítani, bár Angliában találtak olyan eszközöket, melyek lehetnek polírozó szerszámok. Márványból készültek, vas nyéllel.50 51 (I. színes tábla 3-4. kép) A középkor falfestészete A Nyugat-Európai falfestészet általános jellemzői A fennmaradt írott források, a gótikáig elsősorban freskóra utalnak.'1 Vakolat Ritka a szerves adalék (szalma stb.) Pontata rendszerben vakoltak, használták a sinopiát, a feszített madzagot vonalazásra, a bekarcolást. A varratok nagy átfedésekkel készültek. A vakolatok rendszerint nagyon vékonyak és követték a falazat felületi egyenetlenségeit. Sinopia A sinopiák készítése gyakorlat volt a nyugati középkorban is. Ilyen látható például a Winchesteri katedrális Szent Sír kápolnájában 1175 körűiről. Érdekessége, hogy a szokásos vörös okker helyett vörös okker és cinóber keverékét használták.52 * * Festés A sárga, vagy vörösbarna intonaco-rajzzal kezdődik; erre jönnek lokálszínek, majd a vonalak újra húzása. A figurák egyre síkszerűbbek a 10 századig. (II. színes tábla 7. kép) A festés fázisai szétválnak: — Előrajz (okkerek) — Alapszínek — Középtónusok 50 Ling, i.m. p. 200. 51 A források ismertetése különböző mélységben megtalálható az egyes szakkönyvekben. Felsorolásszerű: Reclams, i.m. pp. 18-19. Arománkon technikák forrásait elemzi Móra, i.m. pp. 117-120. a gótikát: 123-125. Thepohilus Presbyter 10. századból származó könyvének falfestészetről szóló fejezetét az újabb kutatások fényében újra értelmezve és a korábbiaknál értőbben fordítva mutatja be Adam Raft cikke: Beobachtungen über Theophilus „De diversis artibus”, in. Restauratorenblätter, Band 13, 1992 Wien, pp. 28-29. A szerző a régebbi értelmezés helyett egy bizáncias, valódi freskó technika leírását mutatja ki. 52 Howard, Helen: Pigments of English Medieval Wall Painting, Archetype Publications, 2003, pp. 143-144, plate 177. Angliában sinopiát eddig csak románkori falképeken találtak. 20. ábra. Római freskó-töredék a vienne-i múzeumból, Kr. u. 3. század. Az intonaco-rajz helyén lepergett a festék. Jól látható, milyen frissen és szabadon vázolta fel a figurát a festő. — Nem mészálló pigmentekkel való szekkó festés- Végső rajz — Csúcsfények és árnyékok- Végső díszítés. A réteges felépítésnek ez a szigorú rendszere megmerevedett, mind a nyugati, mind a bizánci kultúrterületen írásban is lefektették őket.5' 53 Bizánc: Hermeneia, kézikönyv; Nyugat: Teophilus presbiter könyve. A 9-10. század körül mindenütt megjelenik a zöld a félámyékokban, de még nincs aláfestés (pszeudó verdaccio), Reclams, i.m. pp. 94-94. 23
