Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
Karolingok Münstair, 800 k. (Oskar Emmenegger nyomán) Az ornamentikák technikája: az arriccióra vastag meszelést hordtak fel, erre freskóban festettek. A festmények technikája: fekete, vagy szürke (faszén+mész) sinopia. Az intonaco téglapor tartalmú, a pontáták széle hullámos, nem követi a minták széleit. Szerkesztések: a vonalakat madzaggal pattintották, használták a körzőt is. Az intonaco-előrajz vörös. A vörös színeknél a rajzot kihagyták, „negatív előrajz”. Sok a pentimento. Az intonaco vázlat, az aláfestés és a fehér csúcsfény freskó. Ujjnyomok mutatják, milyen puha volt a festéskor a vakolat! A nem freskós részeken: meszelték az intonacot, majd azonnal, nedves a nedvesbe, a még meg nem kötött mészrétegre festettek. A finomabb részletek mészfestéssel készültek. A teljes befejezés szekkó technikával történt, melynek kötőanyaga: fehérje kevés olajjal, esetleg mészkazein is.54 Románkor A nyugati romanika technikáinak valóban értékelhető tudományos vizsgálata az 1980-as évektől kezdődött. Az új eredmények egészen más képet mutatnak, mint amit eddig tudhattunk. Az egymástól független vizsgálatok Európa-szerte hasonló eredményekre vezettek, tehát bizonyos fokig általánosíthatók. A falképeket freskó technikával kezdték festeni, de esetről esetre más szintig jutottak el. (II. színes tábla 7-8., 10-11. kép) A folytatás mész festéssel, majd szekkó technikával történt. A szekkóra bizonyíték a sok nem mészálló pigment, amit találtak, továbbá a változtatások és pentimentók a megfestés egészen késői fázisaiban. A kötőanyag vizsgálatok tojás temperát, enyvet, kazeint, olajat mutattak ki. Lenolajat Angliában 1130 körül találtak legkorábban. Olajat találtak még Idensenben, Kölnben, és Franciaországban is.55 Néhány kiragadott példa a preromán és a románkori falfestészetre Svájc • Münstair Ebben a fentebb említett templomban jelentős románkori falképek is vannak, melyeket alaposan kutattak. A vizsgálatok eredményei vázlatosan: Intonaco: vékony, mészben gazdag vakolat kevés homokkal és aprított szénával. Felülete tömör, jól simított. Pontata határok vannak, giomaták nincsenek. A vakolással egész kis részletekben haladtak, pár kanálnyi anyagot lesimítottak és azonnal festették. Amekkora felületet így egy 54 Reclams, i.m. pp. 169-171. Mairinger, F. - Schreiner, M.: Deterioration and preservation of Carolingian and medieval mural paintings in the Münstair Convent, in. Case Studies in the Conservation of Stone and Wall Paintings pp. 195-196, Bologna, 1986. 55 Howard, i.m. pp. 5-6. nap alatt elkészítettek, azt tekinthetjük giomatának. A másnapi vakolatok átfedik a már megfestett felületeket. (A románkori technika egyik alapjellemzője, lásd Feldebrő.) A kompozíciók előkészítése: feszített madzag a vonalakhoz, bekarcolás, ecsetes körző. A zöldek és a kék lapis lazuli alá szürke aláfestés (veneda) készült. A figuráknál az alapszíneket festették fel, erre kerültek az árnyékok és a fények.56 Anglia A modem vizsgálatok szerint sokkal komplexebb technikát alkalmaztak, mint eddig gondoltuk. A kötőanyagok akár színenként is eltérhettek. A kötőanyagokat és a technikákat is keverték. • A Canterbury, Szt. Gábriel kápolna falképei Eddig a legszebb freskóknak tartották őket, mára kiderült, hogy nem freskók, felépítésük nagyon komplex. Nincs csapott zsinór nyoma, körző használatáé igen. A vázlat sárga okkerrel készült pentimentókkal, majd a végleges, kidolgozott előrajz vörös okkerrel. Az alapszíneket - sárga és vörös okker, szénfekete - freskó technikával festették fel. A napi varratok függetlenek a kompozíciótól. A folytatás szekkóban történt. — Pigmentek: cinóber, ultramarin (kiváló minőségű!), malachit, minium, oxid sárga és vörös, ólom és mészfehér, szénfekete. Bonyolultabb színhatásokat keveréssel, és rétegzéssel értek el. A tiszta színek alá ólomfehér, a vörösek alá cinóber és minium keverékek kerültek.- Kötőanyag: fehérje (enyv?), lenolaj.57 * Franciaország • Saint-Savin-sur-Gartempe (1100 K.) A templom különböző részein más csoportok dolgoztak ezért ott a technikák jelentősen eltérnek. Előcsarnok A szitálatlan homokból és mészből álló vakolat csillámot és faszenet tartalmaz. A festendő mezőket és a kompozíciók tengelyeit feszített madzaggal pattintották. Festékbe mártott és nem festékes madzagot egyaránt használtak. Utóbbi esetben a madzagnak a puha vakolatba benyomódott negatívja jelölte a szükséges vonalat. Intonaco rajz: hígított okkerrel készült, szabadon vázolva a formákat. Bekarcolásokat nem találtak. Festés: freskóban kezdődött, és többnyire szekkóban fejeződött be. Pigmentek: faszén, kalcium karbonát, sárga és vörös okkerek, zöldföld, azurit. Főhajó Többnyire szekkó, szemben az előcsarnokban megfigyelttel. 56 Reclams, i.m. pp. 78, 171-173. 57 Howard, Helen: Scientific Examination of Medieval Wall Paintings, in. Western Medieval Wall Paintings, ICCROM Rome, 1997. pp. 43^14. 24
