Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
és utólagos kezelésről, nem festésről. Sőt, a viaszt kizárja, mint falfestésre alkalmas kötőanyagot! Említi még a viaszolást, mint a falképek karbantartásának és védelmének szokásos módját (ganosis). Ezt azért fontos tudnunk, mert ha sikerülne is viaszt kimutatnunk a falképekben, az sem bizonyítaná az enkausztika tényét. A 18-19. században Pompeji és Herculaneum falképeit szintén átlakkozták, beviaszolták.4’ Római vakolatok Vitruvius hét rétegű, gondosan feldolgozott vakolatrendszerről számol be a freskófestéshez. Ez egy durva alapvakolatból, három mész-homok arriccioból és három mész-márványpor intonacoból áll. Ilyen vakolatokat a valóságban csak elvétve találtak.46 A valóságban: az esetek többségében 2-3 réteget találunk. Az első réteg gyakran vályog vakolat, melyre egy 19. ábra. Római freskó-vakolat hátsó felszíne. A vályog vakolat felületét szándékosan struktúrákra alakították, hogy a meszes vakolat meg tudjon kapaszkodni rajta. A súrlófényes képen a vályogban lévő növények lenyomatait jól láthatjuk. Szőny, Kr. u. 2. század. 45 Moormann, Eric M.: Destruction and Restoration of Campanian Mural Paintings in the Eighteenth and Nineteenth Centuries, in. The Conservation of Wall Paintings, The Getty Conservation Institute 1991. pp. 95, 96. 46 Mora, i.m. p. 98., Vitruvius: Tíz könyv az építészetről, Képzőművészeti kiadó, Budapest, pp. 185,186. Meg kell jegyeznünk, hogy mint általában a festészettechnikai írások magyarra fordításánál, itt is azt vesszük észre, hogy a fordítók nem értették meg az általuk olvasott szövegeket. Lásd például Vasari művészéletrajzainak fordítását az Európa kiadó 1983-as kiadásában, vagy a Sixtina technikájáról és restaurálásáról írottakat a Corvina 1992-ben megjelent színes albumában. Kiragadva egy részletet Vásári művéből: a Raffaello életrajzban a könyv 186-187. oldalán meglehetősen zavaros leírást kapunk a Dürer által ajándékba küldött tüchlein-képről. Ezért egy festő-restaurátor diplomázó hallgató kénytelen volt maga lefordítani a szövegrészletet, ami így mindjárt értelmet kapott. Hehler András: Tiziano Vecellio és Jacopo Tintoretto festészeti technikája. Szakdolgozat, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2001. Aki teheti, jó idegen nyelvű szöveget használjon. Talán a legjobb interpretáció a római polírozott vakolatról: Ling: Roman Painting, p. 204. durva homokos arriccio kerül, gyakran növényi töltőanyag tartalommal. (19. ábra) Az intonaco többnyire nagyon vékony mészkőporos vakolat. Ez a mennyezeteken gyakran kaiéit kristályokat tartalmaz. A mennyezeteken ugyanis a minta alapszínét többnyire a festetlen vakolat adja. Ezen, esti kivilágításkor jól érvényesülhetett a kis kristályok megcsillanása. (Köln, Szőny.)47 A napi adagokat részben pontata rendszerben hordták fel, azaz az állvány-szintnek megfelelő téglalapformákban, a vakolat-illesztéseket az ornamentikák csíkjai rejtik. A vízszintes vakolatillesztéseket pontata-, a függőlegeseket giomata-határoknak hívjuk. Agiomata határok gyakran észrevehetetlenek, mivel az előző napi, még nem teljesen száraz vakolathoz annyira tökéletesen illesztették a következő napi adagot. Bonyolultabb műveknél alkalmazták az inzertált giomatát is, azaz a komplikáltabb motívumokat, például a mitológiai jeleneteket külön vakolták fel. Ismerték a falképek leválasztását és az új díszítésekbe való beillesztését is. Livia házában a leválasztás után megállapították, hogy a különböző igényű részletekhez különböző vakolatokat használtak.48 49 Előrajz a római falfestészetben A díszítmények szerkesztéséhez használtak vonalzót, körzőt, függőónt és festékbe mártott madzagot a vonalak pattintással való kijelölésére, és. A kompozíciót néha sinopia segítségével dolgozzák ki az arriccion. Az egymástól nagy távolságokban megtalált hasonló ábrázolások bizonyítják mintakönyvek létezését, ugyanakkor nincs két pontosan megegyező kompozíció. A mintákat tehát szabadon, alkotó módon használták fel. A festés a római falfestészetben A festés első lépése gyakran az intonaco rajz volt melynek nyomai néhol a festéklepergések helyén figyelhetők meg.44 (20. ábra) A festésmód az impresszionistákéhoz hasonló. Szabad ecsetvonásokkal, a színek összekeverése nélkül, festői felfogásban alakítják ki a látványt. A felhasznált pigmentek száma igen nagy. Kéknek leggyakrabban az egyiptomi kéket használták, ismerték az egyiptomi zöldet is. Ez utóbbiakat többnyire szekkóban alkalmazták (I. színes tábla 3—4. kép) 47 Ling, i.m. p. 204., Kölnben kaiéit kristályokat találtak, a római Lívia házában alabástrom törmeléket. Aszőnyi 2. és 3. századi freskókat Kriston László (MKE) vizsgálta. 48 Ling, i.m. pp. 205-208, 220. 49 Saját megfigyelések, pl. a Vienne-i múzeumban. 22
