Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)

T. Bruder Katalin: Kültéri épületkerámiák restaurátori problémái

vetkeztetéseket levonó, és iránymutató restaurálási javas­latokat tartalmazó irodalom teljes mértékben hiányzik. 2. Fentiekből következik, hogy először legalább a problémafelvetés szintjén kell a legégetőbb gondokkal foglalkozni. A külső, mázas épületkerámiák megmenté­sének kérdése valóban a huszonnegyedik órában van, több okból. Az örvendetes jelenség, hogy egész térségünkben nagy lendülettel megindult a települések rekonstrukciója, azon­ban gyakran nem kívánt „mellékhatásokkal” jár. Annak érdekében, hogy egy-egy épület „szép” legyen, gátlástala­nul leverik a régi borítást megsemmisítve ezzel az erede­tit, s újjal pótolják, ami nem olyan, mint a régi volt, ezáltal meghamisítják az építmény eredeti hatását, hangulatát. Mindezt általában nem rossz szándékból teszik, sőt, sze­mük előtt a mielőbbi (s ez gyakran igen fontos szempont, márpedig a restaurálás, mint tudjuk időigényes!) teljes re­konstrukció elkészülése lebeg. Gyakran előfordul, hogy az épületeken csak egy-egy kerámia kép, vagy néhány dí­szítmény található, ezek restauráltatásától alkalmasint, „eltekintenek”, lefestetik, vagy eltávolítják. Kétségtelen, hogy nem sokat tudunk tenni a „műkö­dő tőke úthengere” ellenében, de mégis, ami tőlünk te­lik, azt kötelességünk megtenni. Saját pátriánkban fel­mérhetjük az épületeken látható iparművészeti alkotáso­kat, lefényképezhetjük, dokumentálhatjuk azokat, s ahol, és amikor csak szót emelhetünk a helyreállításuk, megőrzésük érdekében, azt nem szabad elmulaszta­nunk. Sajnos sok eset mutatja, hogy az utóbbi egy, másfél évtizedben Budapesten hány zsűrizett, díjazott, az épüle­tek, enteriőrök részét képező művészeti alkotás, iparmű­vészet történeti emlék vált a privatizáció, a funkció- és íz­lésváltás áldozatává. Szerencsére azért az ellenkezőjére is akad bőségesen példa. A historizmus, a szecesszió2 korában a kerámia mű­­vesség egyik fénykorát élte. Az építőművészet felhasznál­ta a népművészet elemeit, jellegzetesen magyar építésze­tet teremtve.3 Ehhez nagy mennyiségben alkalmazták az épületkerámiát úgy is, mint díszítő elemek és úgy is, mint funkcionális részek anyagát. Nagyfokú elterjedtsége, mű­vészeti jelentősége és restaurátori szempontból igen ak­tuális probléma felvetései miatt, a felhozott példák ebből az időszakból valók. Ezért a meghatározó, az egész or­szágban, széles körben alkalmazott épületkerámiát készí­tő pécsi Zsolnay-gyár termékeivel, azok jelenlegi állapo­tával foglalkozunk. 2 Lat. „kivonulás”, az 1800-as évek utolsó harmadától az 1900-as évek második évtizedéig. A stílus elnevezése változó - art nouveau, Jugendstil, modem style, liberty style, Lilienstil, Wellenstil, stb. Jellemzői: szimbolikus, bizarr témák, játékos kontúrok, légies figu­rák, geometrikus, növényi díszítmények, hullám és csigavonalak, különleges, ritka színek. 3 Kiemelkedő képviselői: Lechner Ödön, Medgyaszay István, ké­sőbb Zrumeczky Dezső, majd a modern építészet felé ívelt Lajta Béla munkássága. 4 Pirogránit - pyrogranit, zsugorodásig keményre égetett kőagyag 5 Az épületre Angliában kiírt nemzetközi pályázatot a magyarorszá­gi historizmus egyik vezető építésze, sok más budapesti épület ter-A Zsolnay gyár termékei A gyár alapját Zsolnay Miklós 1851 -ben rakta le, a luka­­fai keménycserép üzem megvásárlásával és Pécsre telepíté­sével. Egyszerű terrakotta készítményeket, kerti berendezése­ket, épületkerámiát állítottak elő. 1863-tól Zsolnay Vilmos vette át a gyár irányítását, a technológiát korszerűsítette, ma­gas művészi szintű gyártmányok váltak jellegzetessé. 1878-ban a párizsi világkiállításon nagy sikert aratott a sa­játfejlesztésű porcelánfajanszból készült igen finom kollek­ció. Az egyszerű terrakotta - nem fagyálló- épületdíszek anyaga helyett 1890 körül megjelent Zsolnay Vilmos talál­mányaként a fagyálló pyrogránit,4, mely az egész világon el­terjedt. A művészi tevékenységet mintegy „finanszírozta” a nagy mennyiségben készülő építészeti (csempe, tetőcse­rép, stb.) és az ipari kerámia. Új korszakot nyitott és a gyár művészeti arculatát meg­határozta, a Wartha Vince kísérletei alapján elkészített fém­fényű lüsztermáz, amit eozinnak neveztek el. Zsolnay Vil­mos halála után Zsolnay Miklós vette át a gyár vezetését. Ekkor sok nagy beruházásban vettek részt, például a Gellért fürdő. A gyár 1948-ig, az államosításig, mint családi rész­vénytársaságműködött, megőrizve a finomkerámiák gyártá­sánál a magas művészi színvonalat, s folytatva az ipari, épí­tészeti kerámia hagyományait. Budapesten - a város egyik legszebb pontján, a Lánc­híddal szemben - építették fel a Gresham palotát, a nagy múltú angol bank és biztosítótársaság székházát. A hatal­mas épület földszinti részét egy „T” alakú passzázs men­tén elhelyezkedő üzlet- és egyéb célú helyiségek, a Du­­na-parti oldalt teraszos kávéház foglalta el. A passzázs fa­lait a Zsolnay gyárban készült tipikusan szecessziós ízlésű kerámia csempe borítással látták el.5 Mivel ez az épület a közelmúltban került teljes felújításra, a passzázs burkolatát is helyreállították, ennek a tapasztalatait, ta­nulságait ismertetjük. A másik kerámiaburkolat, ahon­nan a példáink származnak, a pécsi Zsolnay gyár terüle­tén álló reprezentatív épületet - volt Díszműraktár - bo­rítja. Az épület burkolatának, kerámia plasztikáinak restaurátori munkálatait, valamint a pótlások legyártásá­nak vezetését, Várbíró Erzsébet szilikát restaurátor mű­vész végezte. (1-7. kép) Néhány igen tanulságos példával szolgál egy diszkót is, amely egy svábhegyi, frissen privatizált, meglehetősen lelakott villa kertjében áll. Sajnos a restaurálására nem került sor, csak a felmérésre. (8. kép) vezője, Quittner Zsigmond nyerte el, 1905-1907 között az ő elképzelései alapján épült meg a gazdag szépségével és mozgal­mas homlokzatával szinte szobrászati műnek ható iroda- és lakó­ház. Az építész munkatársa Vágó József neves szecessziós építész volt, a gazdag épületplasztikákat olyan kiválóságok készítették, mint Maróti Géza és Teles Ede, a lépcsőházi üvegablakok Róth Miksa, a kovácsoltvas korlátok Jungfer Gyula műhelyéből kerültek ki. A tér is Quittner koncepciója kedvéért kapta meg ekkor az Aka­démiától a Lánchídig ívelő körív jelenlegi szabályos formáját. 6 Ezúton is szeretnék köszönetét mondani, hogy az anyagát rendel­kezésemre bocsátotta. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom