Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
T. Bruder Katalin: Kültéri épületkerámiák restaurátori problémái
Az itt tapasztalt jelenségek tipikusak, s hasonló romlásokat szinte bármelyik csempeborítású, kerámiadíszítésű, a historizmus szellemében épült, vagy szecessziós épületünkön megtalálhatjuk. Ilyen nagy tömegű épületkerámiát Magyarországon más gyár nem állított elő, s így ezt a korszakot mintegy „fémjelzi” a Zsolnay gyár. A felhozott példákon különböző jelenségeket, helyreállítási, restaurálási módokat mutatunk be. Romlási jelenségek, helyreállítási, restaurálási módok A Gresham palota8 műemléki védettség alatt álló épület, meglehetősen lepusztult állapotban került külföldi befektetők tulajdonába, akik szállodát alakítottak ki benne. A luxus felső határán lévő Four Seasons Hotel Budapest kialakításának igényei, és a műemléki helyreállítás etikai kívánalmai, kettős helyzetet eredményeztek. Ennek feloldása a kerámia burkolat helyreállítását vezető restaurátor számára is nagy kihívás volt. A műemléki felmérés során kb. 30%-os hiányt állapítottak meg a passzázs kerámia burkolatában. (9. kép) A legalább fél évszázados szennyeződés alatt nem lehetett megállapítani a csempék állapotát, nem is beszélve a vakolatról. A luxusszálloda kialakítása joggal megkövetelte, hogy a falakban, a csempék alatt vezeték rendszereket helyezzenek el. A kerámia falakon, műtárgyakon nem látszódhat a javítás, annak kifogástalan állapotban lévőnek kell kinéznie. Ez a kettősség a munka egész folyamán rányomta bélyegét az együttműködésre. Sok helyütt el kellett távolítani a csempéket a falról, hogy a vezetékek elhelyezhetőek legyenek. Ez a tervek szerint úgy zajlott volna, hogy azokon a felületeken, ahol vezetékeket helyeznek el, minden csempe a bontás előtt beszámozásra, és feltérképezésre került, hogy a későbbiek folyamán az eredeti helyükre lehessen visszaépíteni. Több minőségű vakolatot használtak - feltételezésünk szerint - ahol gyenge tartású, meszes habarccsal találkoztunk, az későbbi javítás lehetett. Általában zsugorodásig hevített márgával9 (mészmárga és agyagmárga) kevert, nagyszilárdságú cementhabarccsal dolgoztak. Ennek színe is eltér a megszokottól, mélyebb, zöldes szürkés színű. Bontása csak nagy nehézségekkel volt megoldható, több ok miatt is. A pécsi fagyálló alapanyag már eleve puhább minőségű, mint a habarcs. Ezt a tulajdonságát használták ki akkor, mikor a fuga nélkül rakott csempéket egymáshoz csiszolták. (10. kép) Ez a felrakási módszer szép felületet biztosít, de a bontásnál nehézségeket okoz. Csak nagyon vékony, erős eszközzel, roppant óvatosan választhatók el egymástól a csempék. Ha ez megtörtént, találkozunk a következő problémával. A Zsolnay-gyár a csempék gyártásakor - ellentétben a manap- 7 7 Kisebb mennyiségű épületkerámiát készített még a pesti Fischer Ignác féle fajanszgyár és az Ungvári Porcellán és Agyagipari Rt. A pécsi Zsolnay gyárban a 19-20. század fordulóján 700 munkás dolgozott, s például a csempegyártásban a nagy termelékenységet az is biztosította, hogy az akkor legmodernebb technológiával, száraz anyagból préselték a lapokat. ság használatos lapos burkolólapokkal - a hátsó oldalon meglehetősen magas rögzítő kávát alkalmazott, mely enyhén kónuszosán hajlik befelé. (11. kép) Ennek előnye volt a felrakáskor, mert a bele türemkedő, majd megszilárduló habarcs teljes mértékben megakadályozta, hogy a csempék a falon meglazuljanak, de ami előny volt, az hátránnyá változott abban a pillanatban, amikor le kellett bontani a falról. Nagy óvatossággal, a habarccsal együtt volt csak a falról leválasztható (12. kép), s a kemény cementhabarcsot később csiszolókkal kellett eltávolítani. Sajnos néhány felületen, az építkezés során, mikor a nagyteljesítményű légkalapácsokat beindították, vakolattal, habarccsal együtt ledőlt a burkolat, s ott a csempék gyakorlatilag megsemmisültek. Mindenféle szempontból az a megfelelő eljárás, ha a csempéket a saját helyükön őrizzük meg, a műemlék eredeti megjelenésének igénye, és a csempék épségének védelme szempontjából egyaránt. Természetesen ez is számos problémát vet fel:- Az építkezés során a burkolat épségét meg kell őrizni. Ezt általában - így a Gresham palotánál is - előbb rugalmas védelemmel, esetünkben hullámpapírral, majd bedeszkázással biztosítottuk. (13. kép)- A salétromos, kisózódott felületek letisztítását a helyszínen kell elvégezni.- Amennyiben szilárdításra, konzerválásra van szükség, azt is függőleges felületen kell megoldani.- A javítások, kiegészítések elkészítéséhez csak olyan anyagok alkalmazhatók, amelyekkel függőlegesen lehet dolgozni, viszonylag könnyen kezelhetőek, hiszen az esetek jelentős részében a munka állványon történik.- Nagyon fontos! Fenti munkák csak úgy végezhetőek el, ha a falat sikeresen kiszárították. A különböző sók eltávolítása a csempe anyagából a falon gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Amennyiben a falból folyamatos nedvesség utánpótlás történik, annak iránya mindig a fal felől a csempe felülete felé tart, s ott a nedvesség elpárolog. A falból, vakolatból, sőt, még a degradálódó csempe anyagából is különböző beoldódó sókat visz magával a nedvesség, ami a víz elpárolgása után a felületen, illetve közvetlenül a felület/máz alatt a csempe anyagában kirakódik. Mi következik ebből? A nedvesség megszüntetése nélkül a folyamat nem állítható meg. Más helyreállításokon történtek próbálkozások arra, hogy a csempéket erősen impregnálják, víz át nem eresztővé tegyék, de ez nem járható út. Egyrészt azért, mert a nedves anyagot nem lehet tökéletesen átitatni, de ha valami módon mégis sikerülne, az impregnált réteg alatt gyűlne 8 A Gresham palotát az 1970-es években nyilvánították védetté, az 1976-ban megjelent műemléki jegyzékben, mint „műemlék jellegű” épület szerepel 9 Kalcium-karbonát 71
