Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
- A dák kardokról, Erdélyi Múzeum XII. 1895.1-7.- Utazás Ausztráliába, Kivonat úti naplómból, Közérdek, Nagyenyed XI. 1892. 17. sz.- Fenichel Samunak Veress Endréhez írt levele, 1892. október 18., Vasárnapi Újság 1893. XI. évf. 4. sz. 73-74.- Anon: A régiségek megóvása (Fenichel Sámuel korábban publikált restaurálási eljárásainak leírása), Múzeumi és Könyvtári Értesítő I. évfolyam 1907. 50-52. Fenichel Sámuelről megjelent írások Aquila 1892. 19-106. Magyar Hírlap 1893. 149. sz. Herman Ottó: Fenichel Sámuel emlékezete, Aquila 3-4. 1894. 69-71. Madarász Gyula: Fenichel Sándor ornitológiái gyűjtése az új-guineai Finisterre hegységben 1892-93, Aquila 3-4.1894.72- 106. Herman Ottó, Madarász Gyula és Herepei Károly méltatják Fenichel Samu érdemeit. Természettudományi Közlöny 307. füzet 1895. március Herman Ottó: Emlékünnep, Természettudományi Közlöny 1895. március 307. füzet 113-136. Szinnyei József: Fenichel Sámuel, in: Magyar írók élete és munkái, kiadja Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, Budapest, 1894, III. kötet, 367-368. Révai Nagylexikona, VII. kötet, Révai Testvérek Irodalmi Int. Rt, Budapest, 1913, 373-374. Veress Endre: Emlékezés Fenichel Samura, Erdélyi Múzeum XII. 1895. 56-58. V. E. (Veress Endre): Fenichel Samu emlékezete, Erdélyi Múzeum XII.1895,168-169. Bodrogi Tibor: Fenichel Sámuel, Ethnographia 65. 1954. 3-4, 567-580. Kenyeres Ágnes (főszerk.) Magyar Életrajzi Lexikon, Budapest, 1967. I. 491. Balogh János - Allodiatoris Irma: In Memóriám Lajos Bíró and Samuel Fenichel, Acta Zoologica Acad. Sei. Hungaricae, XVIII. 1972.1-2. 1-6. Gebhardt, Ludwig: Die Ornithologen Mitteleuropas L, Giessen, 1974. 90. Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei, Budapest, 2000. 555-556. Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden, Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. 1993. 57-64. Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden, Múzeumi Füzetek az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztálya Közleményei, Új sorozat 3. 1994. 133-150. (kiváló irodalomjegyzékkel!) Balázs Dénes (szerk): Fenichel Sámuel, in: Magyar utazók lexikona, Panoráma Kiadó, Budapest, 1993, 117-119. Bankovics Attila - Kodolányi János - ifj., Papp Ildikó - Szikossy Ildikó: Fenichel Sámuel, in: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, szerk.: Élesztős László, Pulszky Társaság - Tarsoly Kiadó, Budapest, 2002. 266-267. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat VIII. 1990-2002, 789-790. Élesztős László: Magyar Nagylexikon, Budapest, 1993- 2002. V. Cséke Zsolt: Magyarok az emberevők földjén, 14 részes filmsorozat, készült két új-guineai utazás eredményeképpen, 1997-2000. Bemutatta 2001-ben a Duna Televízió, az MTV1 és az MTV2. A sorozat többször foglalkozik Fenichel Sámuellel. Koródi József Tanár, restaurátor (Dicsőszentmárton, 1914. június 22. -Kolozsvár, 2000. január. 22.) Édesapja Koródi József kovács Dicsőszentmártonban, édesanyja Csíki Eszter háztartásbeli. Felesége Zilahi Erzsébet (Kolozsvár, 1917. - Kolozsvár, 1977.) román-francia szakos tanárnő. 1941. augusztus 15 -én házasodtak össze. 1946-ban született leánya, Koródi Zenő Eszter, aki Iaşi-ban textilmémökként végzett és 1975-től betegnyugdíjazásáig, 1996-ig a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum textilrestaurátora volt. Koródi középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, majd a sepsiszentgyörgyi református kollégiumban folytatta, ahol 1932-ben érettségizett. Amikor szabadideje engedte apja kovács- és kerékgyártó műhelyében segített és eltanulta e szakmák alapvető fogásait. így sok mindenhez értő székely ezermesterré vált. Ezt a tudását kiválóan hasznosította későbbi restaurátori tevékenysége során. Főiskolai tanulmányokat Kolozsváron majd Iasiban végzett. Történelem és földrajz tanári oklevelét „Magna cum laude” minősítéssel 1938-ban szerezte. Érdeklődése eredetileg kémiai és fizikai irányultságú volt, de a jobb elhelyezkedési kilátások miatt mégis a történelem és földrajz szakot választotta. 1940-1958 között tanár, igazgató Kolozsvárt a Farkasutcai pedagógiai középiskolában. 1950-ben politikai koholt vádak alapján elítélték és másfél évet húzott le a Duna- Fekete-tenger csatorna építésén. Innen hazatérve visszakerült az iskolához, 17
