Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)

Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok

A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben Neves erdélyi magyar restaurátorok Morgós András - Domokos Levente 1. A múzeumi restaurálás kialakulása - nemzetközi kitekintés A 19. sz. elején világszerte ugrásszerűen megnőtt a régészeti ásatások száma. Ennek eredményeképpen nagymennyiségű műtárgy került a múzeumokba, gyűjteményekbe. Hamarosan felmerült a tárgyak tisztításának és konzerválásának az igénye. Az első régészeti „restaurátorok” maguk a feltárók voltak. Ismert ilyen irányú tevékenységéről a Tróját és Mükénét feltáró Heinrich Schliemann, vagy az egyip­tológus Flinders Petrie, aki le is írta az általa alkalmazott restaurálási eljárásokat (Petrie 1888). Az első múzeumi „restaurátorok” közé tartozott John Doubleday, aki az 1840-es évektől 1857 körül bekövetkezett haláláig az 1753-ban alapított British Múzeumban dolgozott, ő restaurálta a híres Portland vázát (Budge 1925). Doubledayt Robert Ready követte, aki 1858/59-ben lépett be a múzeumba és 1903-ban halt meg. Ready híres volt az ékírásos táblák tisztításáról, valamint pénzérmék galvánmásolatainak készítéséről (Budge 1925). Két fia is restaurátorként dolgozott a múzeumban egészen az 1930-as évekig. Az 1807-ben alapított Dán Nemzeti Múzeum első és második kurátora C. J. Thomsen és C. F. Herbst, saját maguk konzerváltak műtárgyakat. Az egyszerűbb restaurálási beavatkozásokat válogatott mesterem­berekkel oldották meg. Herbst rendelkezett egy „sza­kácskönyvvel”, amely a tárgyak kezelését tartalmazta. Az ásatási vizes fa és a vasleletek konzerválását tartotta különösen problematikusnak. Herbst konzerválási kísér­leteket végzett, amelyeket pontosan dokumentált (Madsen 1987). A Dán Nemzeti Múzeum neves restaurátora volt még Georg Rosenberg, aki 1895-1940 között állt a múzeum alkalmazásában. Szerves és szervetlen tárgyakat is kon­zervált. A múzeum számos nagy konzerválási munkájában vett részt, ilyen pl. a Hjortspring csónak. 1917-ben vas és bronzkonzerválási eljárást publikált (Rosenberg 1917). Galvánikus és elektrolitikus fémkonzerválási eljárásokat alkalmazott és kísérletezett régészeti textíliák konzerválásával is. A restaurálás fejlődése szempontjából nagy fontosságú volt a vegyészeket foglalkoztató múzeumi kémiai restau­rátor laboratóriumok 19. sz. végi és a 20. sz. eleji kialakulása. A világon az első kémiai restaurátor laboratórium, ami felszerelésével és eredményeivel példaképül szolgált a később alapított múzeumi laboratóriumokhoz a Királyi Porosz Múzeumok berlini kémiai és restaurátor laboratóriuma. Kialakítására Dr. Friedrich Rathgen (1862-1942) kémikust kérték fel 1888-ban. A labor fennállásának első 10 éve alatt Rathgen áttekin­tette és kritikailag értékelte a kulturális javak kon­zerválásának, restaurálásának és fenntartásának ismert eljárásait. Gyakorlati módszereket is figyelembe véve megírta az első átfogó restaurátor kézikönyvet, mely „Régiségek konzerválása” címen 1898-ban jelent meg (Rathgenl898). 1905-ben megjelent az angol változata (Rathgen 1905), majd 1924-ben és 1926-ban a jelen­tősen kibővített 2. és 3. kiadása (Rathgen 1924, 1926). A British Múzeumhoz rendelt kémiai restaurátor labratórium Az első világháború vége felé a bombabiztos helyre menekített (pl. a londoni földalatti alagútjaiban tárolt) műtárgyakat előhozták a kényszer tárolóhelyekről és jelentős károsodást figyeltek meg a tárgyakon. A kerámiákon, porózus köveken főként sókiválásokat, a szerves alapú műtárgyakon gomba fertőzéseket és a régészeti fémtárgyakon korróziót figyeltek meg. Ezen körülmények hatására 1919-ben a Department of Scientific and Industrial Research a British Museumhoz rendelt konzultánsként alkalmazta Dr. Alexander Scott vegyészt, hogy tudományosan vizsgálja meg és tárja fel a károsodások okait, és hatásos kezelésekre tegyen javaslatot. Felállítottak egy kis laboratóriumot és 1924- től Dr. Harold Plenderleith is csatlakozott a munkához. Az 1920-1930-as években Scott és Plenderleith 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom