Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
munkásságával - Friedrich Rathgen berlini és Gustav Rosenberg kopenhágai munkásságát és laboratóriumait példának tekintve - megteremtették a tudományos konzerválás alapjait Angliában. A laboratóriumot 1930- ban a British Museum-hoz csatolták (N. N. 1984, Oddy 1989). 2. A múzeumi restaurálás kezdetei Magyarországon Magyarország és Erdély területén a múzeumi restaurálás történetével kevesen foglalkoztak. Csupán Ardos és Mirel valamint Morgós publikációi jelentek meg e témában (Ardos - Mirel 1983; Morgós 2002). A restaurálás terén Magyarország a múzeumi vegyészek alkalmazásának, a műtárgyak anyagösszetétel - vizsgálatának, a kémiai restaurátor laboratórium kialakításának vonatkozásában a 19. sz. végén és a 20. sz. elején a nemzetközi élvonalba tartozott. A 20. sz. első felében azonban a fejlődés megtorpant. Ez alól kivételt jelentett dr. Gasparetz Géza Elemér1 rövid, 8 éves múzeumi pályafutása (Gasparetz 1911,1911a, 1911b, 1912, 1912a, 1913,1913a, 1913b), valamint a kolozsvári (1900) és a debreceni (1937-39) restaurátor műhely felállítása. „Gasparetz Géza Elemér Antal (Budapest, 1876. okt. 29. - Budapest, 1919. szept. 8.), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtára laboratóriumának a vezetője, kémikus és restaurátor. Magyarországon az első vegyész-restaurátor. A középiskola 8 osztályát a budapesti ágostai evangélikus főgimnáziumban végezte. A szarvasi ágostai evangélikus főgimnáziumban érettségizett 1896-ban. 1901-10 között nyolc félévet hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, végbizonyítványt 1910. jan. 7.-én kapott. 1911-ben doktori fokozatot szerzett egyetemén. 1911-től korai haláláig a MNM Régiségtár- Éremtár munkatársa, a kémiai és restaurátor laboratórium vezetője. A világon az elsők között foglalkozott festmények rétegszerkezetének tanulmányozásával, a fahordozó, festmények pigmentjeinek és kötőanyagainak mikroszkópos vizsgálatával kombinált mikrokémiai analízisével. Publikációiban foglakozott a mikrokémiai vizsgálatok eredményeinek művészettörténeti vonatkozásaival (1909, 1912), az antik falfestészeti technikákkal (1911, 1912), a Magyar Nemzeti Múzeumban és az Aquincumi múzeumban található római kori festő-, rajz- és íróeszközökkel (1912, 1913) és faműtárgyak konzerválásával (1913). A nemzetközi művészettörténeti társaság kongresszusain előadással vett részt (1911 München, 1912 Róma). A római kongresszuson szakosztályi titkárrá választották. Itt egyéb feladatai mellett a németnyelvű előadásokat kellett olaszul jegyzetelnie. A MNM tárgyain kívül vidéki múzeumok számos tárgyát konzerválta (pl. Gáva-Katóhalom fém leletegyüttes, nagykállói bronz sisak, vaskori kard (Nyíregyháza) stb. Több új konzerválási eljárást vezetett be (pl. fémleletek elektrolízises tisztítása). A korábbi sellakkos kezelést a tárgyakból kloroformmal távolította el. Impregnálásra paraffin helyett műanyagot, cellont (4-5% nitrocellulóz amil-acetátban oldva) használt. Fiatalon, 43 évesen hunyt el, a háborús évekbe visszanyúló betegség után.” (Morgós András: Gasparetz Géza Elemér, in: MMA. 303. o.) A debreceni műhely megtervezéséért, az első összefoglaló magyar nyelven írt restaurátor kézikönyv megírásáért ki kell emelni Hegyi Zoltán2 3 * személyét. A műtárgyak anyagvizsgálata sokban kapcsolódik a restauráláshoz. Múzeumi fémtárgyak kémiai analízisét - jelenlegi ismereteink szerint (Jakobsen 1988) - először a német vegyész és amatőr régész Bibra publikálta (Bibra 1873). Magyarországon Dr. Loczka József’ a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány és Oslénytára vegyi laboratóriumának első vegyésze először 1885-ben publikálta a kurdi etruszk ciszták és bronzkazán kémiai összetételének vizsgálati eredményeit (Loczka 1885, 1885a). Erre méltán lehetünk büszkék, mert a vizsgálat nemzetközi viszonylatban is nagyon korainak számít. A fennmaradt dokumentumok és a publikációk szerint az említetteken kívül Loczka bronztárgyak (fegyverek, szerszámok, ékszerek), valamint III. Béla sírjában talált tárgyak kémiai elemzését végezte el (Loczka 1889, 1889a). Eddigi ismereteink szerint Magyarországon az első név szerint említett múzeumi tárgyrestaurátorok 2 „Hegyi Zoltán kémia-fizika tanár, restaurátor. A debreceni Déri Múzeum vegyész-restaurátora. 1928-tól a debreceni Tisza István Tudományegyetemre járt, ahol fizika-kémia szakos tanárként diplomázott 1932-ben. 1937-1940 között megtervezte és kialakította a debreceni múzeum „konzerváló és preparáló laboratóriumát”, ezzel a múzeumi területen a Magyar Nemzeti Múzeum és a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum után a harmadik korszerű restaurtor laboratóriumot hozta létre. A múzeum számára 1937-től dolgozott, akkor még az egyetem Orvosi Vegytani Intézetének munkatársaként. Megírta az első magyar nyelvű restaurátor kézikönyvet „A múzeumvegyészet kézikönyve” címen (1938). Ez mintegy 100 gépelt oldal terjedelmű. Sajnos a munka kiadására nem került sor. 1939-1941 között a város szerződéssel alkalmazta a konzerváló laboratórium vezetőjeként. A laboratóriumhoz korszerű eszközök és felszerelések tartoztak, pl. röntgen berendezés, gázosító kamra, ostoros csiszológép, vákuumszivattyús impregnáló berendezés, savazó kád stb. Ásatási fémleleteket konzervált, - pl. kispaládi bronzkincs, ártándi zomlinpusztai vaskori, hajdúdorogi honfoglaláskori leletek stb. - műtárgyak vegyelemzésével is foglalkozott (idegen masszával bélelt római dénár), a múzeum számára fényképfelvételeket és diákat is készített és laborált. 1939-40-ben katonai behívásai akadályoztatták a múzeumi munkában. 1941-ben a minisztérium értesítette a várost, hogy nem járul hozzá Hegyi szerző-désének a meghosszabbításához, így a múzeumtól megvált és elfogadta a felajánlott tanári állást.” (Morgós A.: Hegyi Zoltán, in: MMA,. 362-363. o.) 3 „Loczka József ( 1855. márc. 14. Németpróna, Nyitra vm. - 1912. márc. 8. Budapest) Műtárgy anyagvizsgálatokat csak mellékesen végzett, fő munkaterülete az Ásványtárban található ásványok analízise volt. O volt a magyar ásványanalitika egyik megteremtője. Nevéhez kapcsolódik az ásványtár kémiai laboratórium kialakítása is. Haláláig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Segédőr (1882-93), őr (1893-1902), majd igazgató őr.(1902-12) beosztásban.” Papp Gábor: Loczka József, in: MMA 565.) 9
