Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
T. Bruder Katalin: A szobi kantharosz restaurálásai
A szobi kantharosz restaurálásai T. Bruder Katalin 1910-11-ben az ipolymenti kőzúzótelep építése során, gazdag kelta sírokra bukkantak. A leletek között üveg, bronz és arany ékszerek, kerámiák, fegyverek valamint különféle eszközök kerültek elő. 1935-ben folytatódott a feltárás, Horváth A. János amatőr gyűjtő által, ekkor 17 sír került napvilágra, legtöbbjük már bolygatott, kifosztott állapotban. „1. sír. Az irodahelyiség és a zúzómű közötti távolság felében, 50 cm mélységben két fekete urna került elő egymás mellett. Az egyik 42 cm, a másik 45,5 cm magas. Szomszédságukban fekete tál cserepei, majd egy fekete és egy vörösre égett tál, ezek közelében pedig fekvő helyzetben antik görög típusú 8 cm magas bronz pohárka volt. A sírnak ez a része már bolygatott volt, de egy tál fele része még megmaradt itt is. A két nagy fazék mellett kisebb sertés csontjai: lábak, bordák, alsó állkapocs egy része: hiányzott a koponya és a gerinc. A sertés csontokon túl, égett embercsontok feküdtek hosszúkás halmocskában. A csontok mellett vas lándzsanyél volt (formája: fába erősíthető hegyes véggel kezdődik, 8 oldalú hasábban, majd 4 oldalú gúlával folytatódik és gömbben végződik). Ugyanitt három darab 8-10 mm átmérőjű vascsövecske feküdt. ”1 Az edénykét Tompa Ferenc, a kantharosz első tudományos igényű meghatározója az alábbiakban írta le „ ... In einem Grab wurde mit einer Mittellaténefibel ein Becher aus zinnreicher Bronze gefunden, der aus der Handfläche auslaufende Doppelhenkel hat. Die Henkel bestehen aus zwei paraleilaufenden Stangen, die oben einen Spitzbogen bilden und den Mundrand überragen. Der Becher ist sicher aus Griechenland importiert und in Ungarn bisher alleinstehend. ”2 (Az egyik sírban középlatin fibulával együtt egy cinkben gazdag bronzból készült poharat találtak, amelyiknek hasi részéből kettős fogantyú indul ki. A fülek két párhuzamosan futó szálból állnak, amelyek végükön csúcsívet alkotnak és a szájnyílástól elállnak. A poharat minden bizonyossággal Görögországból importálták és Magyarországon mind a mai napig egyedülálló.)3 1 Horváth A. János: A szobi kelta temető Folia Archaeologica V. 1945. 60 - 65. p. * Ferenc von Tompa: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912-1936. In Bericht des Arhäol. Instituts. 24-25. 3 Fordította Striczki Teréz A kantharosz a Magyar Nemzeti Múzeumban 1939- ben került beleltározásra. Lelőhelye: Szob Kora: Kr. e. 4. század vége Leltári száma: 16/939.2. Méretei: magassága: 80 mm, átmérője: 85 mm Azt, hogy az első restaurálása mikor történhetett, nem tudni, de már az első publikációban4 a fülek helyükre illesztve, hiányaik pótolva, jelennek meg a fotón. Baky Győző5 - a MNM Restaurátor Osztályának első vezetője - restaurálhatta először a tárgyat, amikor csak a fülek töredékeinek összeragasztására, illetve kiegészítésére került sor. Az első publikációs fotón - bár természetesen az épebb oldaláról fényképezték - látszik egy kissé a másik oldal hiányossága, s a fül kiegészítésének az eredetinél kicsit durvább vonala. A kantharosz második restaurálására - szintén Baky Győző által - az 1960-as évek elején kerülhetett sor, készülvén az új régészeti állandó kiállításra.6 A kantharosz következő restaurálása 2002-ben következett be, a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb állandó régészeti kiállításának előkészítése során.7 Időközben természetesen néhányszor javításra került a tárgy, de érdemi beavatkozás nem történt. A Baky-féle „csodamasszából”8 kialakított fül-kiegészítés rendre lepattant, folytonosan javítgatni kellett, ahányszor a kiállításból valamilyen céllal kivették. Az bizonyos, hogy az 1977-ben nyílt újabb állandó régészeti kiállítás előtt Báthy Géza9 állította helyre a két fület, egészítette ki a kitört masszadarabokat. Baky Győző egy igen érdekes eljárást választott a kantharosz kiegészítésére. A hiányos, deformálódott csészét galvanoplasztikai kiegészítéssel látta el. 4 Tompa Ferenc: i.m. 2. p. 5 Morgós András: Baky Győző. In Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, Pulszky Társaság - Tarsoly Kiadó Budapest, 2002. 35-36. p. 6 Magyar Nemzeti Múzeum, 1962 7 Kelet és Nyugat határán Magyar Nemzeti Múzeum, 2002. 8 1 kg kolofónium, 5 dkg méhviasz, 95 dkg talkum egyenletesre főzve, általában rúd formában használták. Baki Gy. szabadalma. 9 Morgós András: Báthy Géza. In Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, Pulszky Társaság - Tarsoly kiadó Budapest, 2002. 69-70. p . 77
