Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
Az említett folyadék nemcsak fémtárgyakat konzervál, hanem biztos sikerrel használható bárminő anyagú régiségek föntartására. így pl-I. Fa tárgyat úgy mentünk meg, hogy ha puha és korhadt, A) folyadékkal, hogy ha keményebb fa, akkor hígítva a B) folyadékot használjuk a már ismertetett módon. Annyiszor kenjük, míg a felület fényes lesz. E folyadék a Sandaracka tartalmánál fogva, a kisebb szú-féle bogarakra stb. nézve mérges s így azok ellen is véd. II. Bőr, vászon vagy falfestményeket a tárgy lyikacsosságához képest különböző sűrűségű vegyítékkel kenjük be, annyiszor ameddig a tárgy beszívja. III. Papyrust, pergament és viasz táblákat vagy bármely más olyan tárgyakat, a melyekről az írás lemosódnék, 1/3 térrész A) és 2/3 térrész B) vegyítékkel kenünk be. Ha a tárgy finom, akkor 1/6 térrész A) és 5/6 térrész B) folyadékot használunk. A papyrusoknál és pergamenteknél arra vigyázzunk, hogy a bekenés után ne töijenek meg. A finom papyrusokat legjobb bekenés után üveg alá szorítani, különben könnyen törékennyé lesz. IV. Csonttárgyak, pl. koponyák, fossilirozott állati csontok, amelyek elmállanak, 1/2 térrész A) és 1/2 térrész B) folyadékkeverékkel kenendő be. Ha réteges, hasadásos a tárgy, akkor tiszta, hígított arabs gummi-oldattal beöntjük és miután beszáradt, kenjük csak be konzerváló folyadékkal. V. Oly agyag tárgyak, amelyeken salétrom vagy más sóvirág jegeczedik ki és a tárgy díszítését, stb. rongálja, egyszerűen A)-ból 1-2-szer vagy többször kenendők be. VI. Oly kő tárgyak, amelyek lágyabb vagy oxydálható sótartalmú anyagúak, mint pl. tuff-félék vagy sós talajban talált lágy homokkő stb., melyek könnyen porlanak, szintén A) folyadékból kenendők be, míg fényes felületet nyernek. A leírt módon kell eljárni mindazon anyagú tárgyakkal, a melyeket nem említettünk. Kérem a szaktársakat, hogy az itt röviden bemutatott szereket és eljárási módokat megvizsgálni szíveskedjenek; meg vagyok győződve hogy ők is, éppúgy mint az alulírott, hasznos voltukról meg fognak győződni.” 3. Anon: A régiségek megóvása (gyakorlatilag Fenichel Sámuel 1891-ben a „Rozsdás fém-régiségek” c. cikkének a megismétlése!) Múzeumi és Könyvtári Értesítő I. évf. (1907) 50-52. “Boldogemlékű hazánkfia, Fenichel Sámuel, a bukaresti múzeum volt segédőre, a rozsdás fém s egyéb másfajta régiségek megóvására már hét év előtt egy új módot ajánlott, amit annak idején az „Arch. Értesítő” közölt is a szaktársainkkal. E módszer gyakorlati célszerűségét azóta a tapasztalat részünkről is igazolván, hasznos szolgálatot vélünk tenni, ha Fenichel S. konzerváló módszerét folyóiratunk közönségével, de különösen vidéki szaktársainkkal is megismertetjük, az "Arch. 26 Értesítő” nyomán a következőkben közölvén abból a leg-szükségesebbeket. A régiségi gyűjtemények őreit nagyon rég foglalkoztatja ama kérdés: mikép lehetne bizonyos célszerű és könnyen kezelhető anyaggal a már erősen rongált állapotban levő tárgyakat konzerválni, azaz a biztos, szemmellátható enyészettől megmenteni. A kiásott régiségek között igen kevés azok száma, melyek konzerválásra egyáltalán nem szorulnak. Ilyenek például ama bronztárgyak, melyek az úgynevezett nemes patinával vannak bevonva. A legtöbb fémtárgy már a földben lévén megtámadva, a levegőre kerülve még gyorsabban élegül, ha tehát eme oxidáció vegyfolyamatát meg akarjuk akadályozni, a tárgyakat oly anyaggal kell bevonni, amely a körlég oxigénjét és nedvességét, az elégülés eme két tényezőjét, nem engedi az illető tárgyra hatni. Leggyakoribb esetben a vastárgyaknál észlelhetjük emez állapotot. Napról-napra, mind jobban és jobban élegülnek; előbb kis részecskéket hullatnak, majd egészen porrá omlanak. Az alább ismertetendő konzerváló anyag, a míg egyrészt a felületet áthatlan burokkal vonja be, behatol a tárgy belsejébe is és a szétmálló részeket összeragasztja-Dr. Voss Merkbuch című hasznos könyvecskéjében is foglalkozik a konzerválás kérdésével és különböző szereket ajánl e célra. Fenichel azonban az ő eljárásait nem tartja föltétlenül ajánlhatóknak, sőt azt tapasztalja, hogy Voss némely eljárása néha határozottan káros a konzerválandó tárgyra. így például Voss azt írja, hogy a vastárgyat oly langyos vízben kell áztatni, amelyben mosó-szóda van föloldva, aztán 6-8 napon át borszeszben kell a tárgyat tartani. Fenichel tapasztalásból állítja, hogy az ily eljárás határozott kárára van az oxidált vastárgyaknak, mert ha azokat ennyi ideig ilyen folyadékokban tartjuk, a helyett, hogy konzerválnék, gyorsítják azok szétmállását. Fenichel módszere a következő: Gyógyszertárban az alanti két reczipé szerint kétféle folyadékot készíttetünk: A) folyadék Rp Gummi Sandarack. puriss. grmtta 60. Mastix puriss. grmtta 40. Aether sulf. grmtta 120. Alcohol absolut grmtta 90. Camphor grmtta 15. M. Filtra. B) folyadék. Rp. Aether sulf. grmtta 120. D. S. konzerváló lakk. * * A két folyadék, a reczipék szerint előírt mennyiségben, mindössze 3 - 3,60 koronába kerül.
