Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
Az A) reczipe szerint készített folyadék híg, köny-nyen mozgó, aranysárga, de mert - gyorsan párolog, jól elzárt üvegben, mérsékelt meleg helyen tartandó. A B) reczipe alatt szereplő folyadék tiszta éther s csupán az A) alatti folyadék hígítására szolgál. Nagyon könnyen gyúlékony lévén, óvakodjunk ahhoz égő tárggyal közeledni. Használáskor az A) alatti folyadékból tágabb szájú üvegbe töltünk megfelelő mennyiséget s ecsettel a konzerválandó tárgyra kenjük azt. Kezelési módja a következő: 1. Erősen oxidált bronz- és vastárgyakról, miután jól kiszáradtak, lágyabb ecsettel a port vagy piszkot eltávolítjuk. Ezután veszünk az A) folyadékból 1/2 és a B) folyadékból szintén 1/2 térrészt s ezeket összeöntjük. Előbb ezzel a hígabb folyadékkal 2-4-szer jól bekenjük az illető tárgyat. A bekenésnél fősúlyt fektetünk arra, hogy mindig csak azután ismételjük a bekenést, miután az előbbi már jól megszáradt. Hogy a megszáradás jól történjék, előnyös, ha a tárgy kisebb fokú meleg helyen áll, vagy még jobb, ha a nap süti. A tárgy, kivált ha réteges (vas), be fogja szívni a folyadékot. Ha megszáradt, A)-ból annyiszor kenjük egymásután, míg a tárgy fényes felületet nyer és fénytelen foltok nincsenek többé rajta. Megjegyzendő, hogy egyszerre nem szabad sok folyadékot a tárgyra kenni, hogy az rétegekben száradjon a tárgyra. Ha tökéletesen megszáradt, a tárgyat betehetjük a gyűjteménybe. Tárgyunk beláthatatlan időre konzerválva lesz. Ha több tárgyat egyszerre kezelünk így, a munka aránylag igen gyors, mert míg az egyiket kenjük, a másikon egy réteg már megszáradt s így tovább. a) Ha a tárgy csak felületesen, kevésbé van oxidálva, akkor egyszerűen A) folyadékból 1-2-szer bekenjük azt. b) Középkori vagy modern fényes fegyvereket vagy tárgyakat a rozsdásodástól úgy kell megóvni, hogy miután gipsz-, vagy ha vastagabb a rozsda, smirgelporral a rozsdát eltávolítottuk róluk, egyszerűen az A) folyadékkal bekenjük azokat. c) Finom díszített bronz- vagy vastárgyak konzerválásánál veszünk 1 térrész A) folyadékot és 3 térrész B) folyadékot és az oxidréteg likacsaihoz képest 1-3-szor kenjük be vele az illető tárgyakat. d) Oly bronz- vagy ezüstpénzek, emlékérmek stb., melyek oxidálódnak, úgy konzerválhatok, ha a felesleges lerakódás és oxidréteg eltávolítása után 1 térrész A) és f térrész B) folyadékkal kenjük be azokat. Bátran és minden félelem nélkül tehetjük ezt, mert a folyadék oly finom, átlátszó gyantaréteggel vonja be tárgyunkat, hogy a legparányibb rajzokat sem takarja el, természetesen, ha a bekenés csak egy, vagy legalább kétszer történik. e) Réztartalmú, úgynevezett „rosszezüst” tárgyakat, ha van díszítés rajtuk, a föntebbi vegyítékkel, ha nincs rajtuk díszítés, akkor az A) folyadékkal egyszer kell bekenni. Ha a konzervált régiségek tanulmányozása úgy kívánná, hogy a bekent tárgyakról eltávolíttassák a gyantaréteg, akkor úgy járunk el, hogy étherrel vagy erős spiritusszal egyszer-kétszer lemossuk azt, mire a tárgyak ismét megtisztulnak. Az említett folyadék azonban nemcsak fémtárgyakat konzervál, hanem biztos sikerrel használható bárminő anyagú régiségek fönntartására is. így például: I. Fatárgyat úgy mentünk meg, hogy ha puha és korhadt, az A) folyadékkal, ha ellenben keményebb, akkor a B) folyadékkal hígítva kezeljük azt, a már ismertetett módon. E folyadék a Sandaracka tartalmánál fogva a kisebb szúféle bogarakra mérges s így azok ellen is véd. II. Bőr-, vászon vagy falfestményeket a tárgy likacsosságához képest különböző sűrűségű vegyítékkel kenünk be annyiszor, ameddig a tárgy beszívja magába a folyadékot. III. Papyrust, pergament és viasztáblákat, vagy bármely más olyan tárgyakat, a melyekről az írás lemosódnék 1/3 térrész A) és 2/3 m. térrész B) vegyítékkel kenünk be. Ha a tárgy finom, akkor 1/6 térrész A) és 5/6 térrész B) folyadékot használunk. A papyrusoknál és pergamenteknél arra vigyázzunk, hogy a bekenés után ne törjenek meg. Azért a finom papyrusokat legjobb bekenés után üveg alá szorítani, különben könnyen törékenyekké válnak. IV. Csonttárgyak, (koponyák, foszilirozott és állati csontok), melyek elmállanak, 1/2 térrész A) és 1/2 térrész B) folyadékkeverékkel kenendők be. Ha réteges, hasadékos a tárgy, akkor tiszta, hígított arabs gummioldattal beöntjük, s miután ez beszáradt, csak azután kenjük be la a konzerváló folyadékkal. V. Agyagtárgyak, amelyeken salétrom vagy a másféle sóvirág jegeczedik ki és a tárgy díszítését, festését stb. rongálja, egyszerűen A)-ból 1-2-szer vagy többször kenendők be. VI. Kőtárgyak, amelyek lágyabb, vagy oxidálható sótartalmú anyagúak, mint például , a tuff-félék, vagy sós talajban talált lágy homokkő stb., melyek könnyen porlanak, szintén az A) folyadékkal kenendők be, míg fényes felületet nyernek. ” Morgós András Főosztályvezető Magyar Nemzeti Múzeum 1082 Budapest Múzeum krt. 14-16. Domokos Levente Műtárgyvédelmi aszisztens Molnár István Múzeum 535400 Székelykeresztúr Szabadság tér 45. 27
