Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
fejében Bécsnek, Bukarestnek és Budapestnek. Választ csak a Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott. A múzeum 1000 forintot, a munkájához szükséges eszközöket, fegyvereket és cseretárgyakat küldött. A küldeményt július elején kapta kézhez. Összesen 15 hónapot töltött Új Guineában. Fő gyűjtőte-rülete az Astrolabe öböl partvidéke volt Friedrich Wil-helmshafen, Konstantinhafen, Erima, és Stephansort környéke. A Finisterre hegység dzsungeleibe is behatolt és 2000 m feletti magasságban is gyűjtött. Sárgaláz következtében 1893. március 12-én, 25 évesen a német új-guieneai Stephansort kikötőben elragadta a halál. Gyűjtésének nagy része a magyar kormány közbenjárására hazakerült. A hazaérkezett anyag, mint jogos örököst, Fenichel édesapját illette meg, tőle vásárolta meg a gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeum 10 000 márkáért. Egy kisebb gyűjtemény a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba is került. Fenichel mintegy 3000 db néprajzi és 12000 db természettudományi tárgyat, 25000 db madarat gyűjtött, kb. ötszáz fényképet készített. Az általa felfedezett egyik madárfajt róla nevezték el Arses Fenicheli-nek. A Természettudományi társulat 1895. február 9.-ei emlékülésén Herman Ottó méltatta a 25 évesen elhunyt kutató tudományos érdemeit. Az elhangzottak ösztönözték Bíró Lajost, hogy folytassa a megkezdett munkát. 1974-óta Pápua Új-Guinea fővárosában, a Port Moresby-i egyetem falán arcképes tábla állít emléket Fenichel személyének. Fenichel 1891-ben írt két cikke - „Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására”, Archaeologiai Értesítő Új folyam, XI. kötet (1891) 191-192. Szerk.: Hampel József Budapest, 1891. és Rozsdás fém-régiségek”, Archaeologiai Értesítő Új folyam, X. kötet (1891) 286- 288. - az első, múzeumi tárgyak kezeléséről magyarul megjelent, nem „konyhai recepteket” tartalmazó restaurátor szakcikk.13 A cikkek nyelvezetük és a korabeli elnevezések miatt kissé nehezen értelmezhetők, ezért itt megadjuk a lényeget tartalmazó kivonatukat. Az eredeti tanulmányok változatlan formában a mellékletben megtalálhatók. 13Az 1907-ben, Fenichel halála után megjelent: Anon: A régiségek megóvása - Fenichel Sámuel korábban publikált restaurálási eljárásainak leírása, Múzeumi és Könyvtári Értesítő I.évf. (1907) 50-52. gyakorlatilag az 1891-ben a „Rozsdás fém-régiségek” c. cikk megismétlése Fenichel Sámuel: Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására Fenichel (Fenichel 1892) ragasztót úgy állít elő, hogy arabs mézga (gumi arabicum) telített vizes oldatába a tárgyak színének megfelelően - általában 4-6 g porfestéket kever. Fekete színű ragasztóhoz venyige-feketét, a fehérhez bármilyen fehér porfestéket ajánl. Zöld ragasztóhoz oxydált, bronz és réz tárgyak ragasztására, 50 g ragasztó oldathoz 5 g rézgálic zöld port ad. Vöröses agyag tárgyak, téglák stb. ragasztásához 50 g ragasztó oldathoz 4 g angol vöröst kever. A mellékszínek előállításához a már elkészített színes ragaszokat keveri össze. A ragasztáshoz a töredékeket enyhén felmelegíti. Üveg és más edénytöredékek ragasztásánál az összeillesztett töredék-darabok belső oldalára finom papír (üvegtárgyaknál mindig erős selyem-papír) alátámasztást ragaszt és csak ha ez megszáradt, akkor ragasztja össze a törésfelületeket. Kitűnő üveg-ragasztónak tartja a vegyileg tiszta, ledugaszolt üvegben tartott káli-vízüveget. Figyelmeztet, hogy a ragasztandó üvegtöredékeknek száraznak és kicsit melegnek kell lenniük (pl. a napsugárzással kell felmelegíteni). Meszes lelőhelyről származó tárgyak felületén általában mészkéreg lerakódás található. Fenichel az általa ismertetett tisztítási eljárások előnyének tartja, hogy ezekkel a mészkéreg eltávolítása a tárgy felületének sérülése nélkül lehetséges. a) Színarany tárgyakat koncentrált acidum muriaticumba (sósavba) kell mártani, vagy azt ráönteni, addig, amíg a sav a meszet föloldja. b) Kova vagy más kő-eszközön lévő lerakódást ugyanúgy lehet eltávolítani, mint az aranytárgyakét. c) Ezüst tárgyak tisztításánál 1 rész koncentrált savra 3 rész vizet töltve, összerázás után a tárgyra töltve, vagy beleállítva addig, amíg a kéreg lemosódik. d) Ezüstös rezes arany, rezes ezüst stb. tárgyak tisztításához 1 térfogatrésznyi savhoz 8 térfogatrész vizet kell önteni. Összekeverés után addig kell hagyni a tárgyat a folyadékban, amíg a kéreg vastagságához képest ez szükséges. e) Díszített réz, bronz és ólom tárgyakat szintén lehet óvatosan takarítani: 1 térfogatrész sav és 10-12 térfogatrész víz keverékében, anélkül, hogy a patinát félteni kellene. A tisztítás elég lassú, utána a tárgyakat jól le kell mosni, és a napon megszárítani. f) Festés nélküli cserépedényeket koncentrált sósavban lehet szépen megtisztítani. g) Festett cserépedényeket, vázákat 1 térfogatrész sav és 5 térfogatrész víz keverékében lehet megtisztítani. Tisztítás előtt kis helyen próbát kell végezni. Ilyenkor addig hígítjuk az oldatot, amíg az nem oldja a festést. Arany, kő és festetlen cserépedények kivételével soha se szabad koncentrált savat használni. 15
