Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
megrongyolódott festményt tisztítottunk ki s helyeztünk olyan karba, hogy az egy esetleges restaurálás után most már végleg meg lesz óvható. E 25 képet magában az intézetben készült keretekbe helyeztük. Nehezebb munkánk volt azon négy fára festett kép helyreállításával, a melyek az elha-nyagolt kezelés folytán körívben meghajoltak, ezeket is sike-rűlt újra laposakká tenni, a mely újabb megvetemedésüket meggátolja. ” „ Az ásatásokból kikerült anyagnak praeparálása végett ki kell azokat bontanunk (t.i. a ládákból), erre pedig máshol, mint a kiállítási termekben hely nincs és így körülbelül a jelen év augusztus havától kezdve egész gyűjteménytárunkat ismét el kell zárni a nagyközönségtől. Kötelességem mindezeket a t. Közgyűlésnek bejelenteni, mert nekem ezen másíthatlan tényekből le kell vonnom a consequentiákat. Be kell ugyanis látnom azt hogy az Erdélyi Országos Muzeum érem- és régiségtárából olyan régiségtárat, a mely e nevezetre méltó, nem lehet csinálni, mert az ehhez szükséges helyiséget, szakbeli segédszemélyzetet, tárgy dotácziót a kormány, a mely a helyiség és segédszemélyzet tekintetében szerződéses kötelezettséget vállalt, megadni nem akarja; az Erdélyi Muzeum Egylet e tekintetben fennálló jogait nem érvényesíti, a tárgyi dotáczió tekintetében pedig meg van győződve, hogy 1800 koronával kötelességének eleget tesz. Ilyenformán kétségtelenné vált, hogy e gyűjteménytárat nem csak fejleszteni nem lehet, hanem még oly módon kezelni sem, mint a mily módon minden köz\>agyont kezelni kell: a miből következik, hogy az érem- és régiségtár a jövőben csak olyan módon kezelhető, a minő módon azt az én hivatali elődöm, bizonyára nem minden keserűség nélkül, kezelni kénytelen volt.” (Posta Béla: Jelentés az érem- és régiségtárról, Erdélyi Múzeum XXI. 1904. 228- 232.) A 20. század elején Lehoczky András volt az Érem- és Régiségtár szakképzettség nélküli laboránsa. Ő látta el a konzerválási-restaurálási, a fényképezési és a rajzolási feladatokat (Cl 1683/1911, Cl 2395/1915). Eddigi ismereteink szerint nevének említésével először 1908- ban találkozhatunk, amikor a régészeti tanfolyamra az ország különböző részeiből érkező hallgatók részére vastárgyak preparálását, a porczellán-, üveg- és agyagtárgyak restaurálását és konzerválását oktatja. 1921-ben már Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozik a Régiségtárban, ahol feladata a fényképezés, gipszöntés és vastárgyak restaurálása (K726-1921-45, K 726-1923-135). Az 1908-ban, az Erem- és Régiségtár által tartott régészeti tanfolyamnak 20 rendes, a rendkívüliekkel együtt 30 hallgatja volt. A tanfolyamon restaurálásról is szó esett: „egyetemi alkalmazottól nyertek útmutatást a tanfolyam hallgatói, a régiségek és érmék preparálása és konzerválása. .. tekintetében......a muzeális kezelésre vonatkozó előadások következtek, a melyekben Kovács István szólott hazai éremleleteinkről és azoknak feldolgozásáról, dr. Buday Árpád a rómaikori emlékek múzeumi kezeléséről, Lehóczki András a vastárgyak preparálásáról, a porczellán-, üveg- és agyagtárgyak restaurálásáról és konzerválásáról. Ugyané magyarázatok kapcsán mutattuk be a szőnyegek restaurálásának módját is.......” (Posta Béla: Régészeti tanfolyam az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárában, Erdélyi Múzeum 1908. 228-237.) 1911- ben a restaurálásra szoruló, problémásabb festményeket Budapestre küldték a kor ismert restaurátorához Beer József Konstantinhoz10 11 (a kolozsvári Történeti Múzeum kézirattára: Cl 1595/1911). 1913-ban Merész Gyula11 kolozsvári festőművész, képkonzervátor restaurálta a múzeum festményeit. A munkáért javadalmazást nem kért (EME évkönyv 1913-as évkönyve Kolozsvár 1914, 35.) „A képkonzerválás képtárunk régi részeiben, a hol a restaurálást meg nem engedünk, most az ő kezeiben van, vagyis Tisztelt Közgyűlés, ez is ingyenbe esik, fizetés kiegészítésül szeretetet adtunk ifjú piktorunknak. ” (EME évkönyve az 1911. évre, Kolozsvár 1912, 51.) 1912- ben az Erem- és Régiségtár a múzeum által ma is használt Bástya utcai épületbe költözött. Itt rendezték be az építészeti és szobrászati emlékek karbantartására és restaurálására szolgáló szobrászati műtermet. A műteremben Szeszák Ferenc kolozsvári szobrászművész restaurálta a tárgyakat. Munkájáért javadalmazást nem kért! (EME évkönyv 1913-as évkönyve Kolozsvár 1914. 35.) ,A Bástya utcában sikerült egy szobrászati műteremnek elkészítése, amelyben építészeti és szobrászati emlékeink 10Beer József Konstantin (Brüx, Csehország, 1862. március 11. - Budapest, 1933. február 27.) festőművész, festőrestaurátor. Bécsben a Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, Karlsruheban is tanult. Müncheni Pinakothek-ban Alois Hauser képrestaurátor mellett dolgozott. Szakismeretét angliai, olaszországi, németországi, hollandiai, belgiumi tanulmányútjain fejlesztette. Külföldön is elismert restaurátor és szakértő volt. 1893-ban meghívták Budapestre és az Országos Képtár (később Szépművészeti Múzeum) képkonzervátora lett. A múzeumi munkája mellett a Műemlékek Országos Bizottságának a megbízásából restaurálási munkákat végzett és felügyelt. (Móré Miklós, Papp Katalin: Beer József Konstantin, in: MMA, 73-74.) ^Merész Gyula (Kolozsvár, 1888. - ?) A Képzőművészeti Fősikolán, Párizsban, Firenzében és Rómában tanult. Mesterei: Balló Ede, Lucien Simon, Jean Paul Laurens. Tanulmányutak: Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Svájc. Gyűjteményes kiállításai: Budapest 1921, 1927, 1928, Milánó 1940. Szentek csodáit, a nép életét, aktokat, arcké-peket festett. 1945 után külföldön élt. (Seregélyi, 405 o. ) 13
