Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban
hőmennyiségtől. Csökkenhet, pl. egy-egy szellőztetés alkalmával. Hőmérsékletingadozást okozhat egy épületen belül a külső hőmérséklet változása (ahol nincs megfelelő hőszigetelés, fűtés), vagy pl. a fűtés ki-bekapcsolása. Egy múzeumépületen belül - a Kárpát medence éghajlati körülményei között - a hőmérsékletváltozás kedvezőtlen esetben általában 1-2°C (fűtetlen raktár télen) és 40°C (napsütötte helyiségek nyári kánikulában) között mozog. Ez a hőmérséklet-ingadozás közvetlenül kevesebb műtárgyat veszélyeztet (ha nem jár együtt a relatív légnedvesség változásával), mint a relatív légnedvesség nem megfelelő volta, de közvetve igen károsan hat a legtöbb anyagra. A hő műtárgykárosító hatása A hőmérséklet emelkedése elsősorban fizikai változásokat eredményez, anyagtól függően kisebb vagy nagyobb mértékben nő a térfogat (hőtágulás). Ez az egymástól nagyon eltérő mértékben táguló anyagokból összetett tárgyaknál okozhat károsodást, pl. festett fémtárgyaknál, ahol a fém térfogata jóval nagyobb mértékben változik a hőmérséklet emelkedésekor, mint a festékrétegé, ezért ez utóbbi megrepedezik. Egyes anyagok esetében (pl. viasz, fotónegatívok emulziója, festmények esetében a bitumenes kötőanyag stb.) halmazállapot-változás is bekövetkezhet hő hatására. A hőmérséklet növekedése elindíthat vagy meggyorsíthat különböző kémiai folyamatokat ezen belül minden korróziós folyamatot, így pl. a kötőanyagok, lakkok öregedését, a celluloid filmek bomlását, a tárgyak restaurálása során a kiegészítéshez, ragasztáshoz, bevonáshoz, átitatáshoz használt műanyagok öregedését stb. Sokkal veszélyesebb a hőmérsékletváltozás a tárgyakra nézve, ha a levegő páratartalmának változásával jár együtt (ld. az előző részt). A hőmérséklet mérése A hőmérséklet mérése egyszerű hőmérővel történhet, amelyet a tárgy helyére, vagy annak felületére helyezünk. Festmények, színes tárgyak esetén figyelembe kell venni, hogy a különböző színek nem egyformán "szívják magukba" a hőt, pl. a fekete rétegek ugyanazon a hőmérsékleten jobban károsodnak, mint a világos színűek. Védekezés a hő károsító hatása ellen Általános követelmény, hogy a műtárgy közelében ne legyen magasabb hőmérséklet (pl. a megvilágítás miatt), mint a helyiség más részein. Hőre érzékeny tárgyak raktározásánál, szállításánál, kiállításánál biztosítani kell a számukra optimális, alacsonyabb hőmérsékletet. Műtárgyat, különösen olyat, amely szerves anyagból készült, vagy tartalmaz szerves anyagot is (pl. műanyaggal vonták be) soha ne tároljunk vagy állítsunk ki kályha, fűtőtest közelében, ne érje közvetlen napsugárzás, ne legyen közelében spotlámpa vagy fénycső armatúrája. 14 A nyári időszakban a napsütéstől erősen felmelegedő kiállító-, illetve raktárhelyiségek ablakaira tetethetünk hővisszaverő fóliát. A fóliák - típustól függően - a sugárzó hő 55-80%-át kirekesztik. A fényvisszaverő fóliák egyes típusai nagymértékben megváltoztatják a helyiség belső fényviszonyait, ezért alkalmazásukkor gondoskodni kell a mesterséges megvilágításról, illetve ellenőrizni kell, hogy polikróm tárgyak esetén a színek nem torzulnak-e? Ezek a fóliák - típustól függően - a káros ultraibolya sugárzás kiszűrésére is alkalmasak - ld. ott. Az egyes anyagfajták tárolásához, kiállításához javasolt, optimális hőmérsékletértékeket a későbbiekben adjuk meg. A levegőszennyezések Légszennyezőknek nevezzük a levegőben lévő szilárd részecskéket és mindazon gázokat, amelyek nem tartoznak a levegő állandó alkotórészei közé (nitrogén, oxigén, szén-dioxid, egyes nemesgázok). A szilárd halmazállapotú légszennyezők több forrásból származhatnak. Lehetnek szervetlen ásványi anyagok apró szemcséi (pl. homok, konyhasó kristálykák), apró növényi részecskék (pl. rostok, szálak, virágpor), egyéb biológiai anyagok (pl. baktériumok, spórák), építőanyagok finom pora (pl. tégla-, cement-, betonpor stb.), fémeken keletkező korróziós termékek pora (pl. vasrozsda), műanyag részecskék, korom (szénszemcsék), ásványi hamu szemcséi, kátrányos anyagok stb. A gáz halmazállapotú légszennyezők - a szilárdakhoz hasonlóan - származhatnak a természetből (pl. ózon, ammónia), emberi létesítményekből (pl. fa építőanyagból, szigetelőanyagokból savképző gázok), és keletkezhetnek fűtőanyagok elégetése (pl. kénhidrogén) valamint gépjárművek működtetése során is (pl. nitrogén-monoxid). A múzeum belső terében a kívülről bejutott légszenynyezők mellett megtalálhatók a belső tér építőanyagaiból (fal, falszigetelés, vakolat, festés, padozat, tárlók építőanyagai stb.) származó légszennyezések is. A légszennyezők műtárgykárosító hatása A szilárd halmazállapotú részecskék lerakódva a műtárgyak felületére azok esztétikai megjelenését rontják. A raktárban lévő vagy kiállított tárgyakat fedő porréteg azonban nem csak esztétikai szempontból kifogásolható, hanem különösen az érdes felületű daraboknál (pl. textil, bor, papír stb.) szükségessé teszi a sokszor igen nehezen végrehajtható tisztítást. Képzőművészeti alkotások esetében a porszemcsék rátapadnak a lakkrétegre, beülnek a repedésekbe, rontják, vagy esetenként lehetetlenné teszik az alkotás esztétikai élvezetét. A porréteg megköti a nedvességet, ami sok tárgy esetében igen káros, ahogy azt az előző részben láttuk. A porban lévő, vízoldható sók, elsősorban a konyhasó feloldódik, és beszivárog a tárgy belsejébe. Különösen rézalapú és vastárgyak esetében okozhat ez igen komoly korróziót.