Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pál-Antal Sándor: A középkori székely önkormányzat kérdései
Pál-Antal Sándor A KÖZÉPKORI SZÉKELY ÖNKORMÁNYZAT KÉRDÉSEI Az általános érvényű jogszabályok hézagait kiegészítik a széki szinten hozott „constituciók”, falusi viszonylatban pedig a faluközösségek „falutörvényei”. Egy-egy jogszabály, végzés rendszerint vitás ügyekkel, elintézendő központi utasításokkal, a helyzet diktálta körülményekkel kapcsolatosan született. Ezek pontosították az országos végzéseket, a törvényeket és a székely „nemzeti” jogszabályokat, de bizonyos kérdésekben — mint az alsóbb bírósági szervezet és annak működése — újakat is alkottak. A székek vagy székcsoportok által hozott jogszabályok a 15. század második felétől léteznek. A legrégebbi széki, helyesebben székcsoporti írott jogszabály, amely az egész székelységre kiterjedő általános érvényűvé vált, a Sepsi-, Kézdi- és Orbai székek zabolai határozata 1466-ból.16 A jogszabályok száma minden bizonnyal számosabb lehetett, amelyeket szokásként alkalmaztak anélkül, hogy írott formában is rögzítették volna. Ezért vagy nyomtalanul eltűntek az idők folyamán, vagy csak későbbi utalások árulkodnak róluk. Ilyen szabályozás volt Marosszéken a nyílföldek felosztásának a módja, amelyre a Bernáld Ferenc árváinak mezőmadarasi és feketei jószága ügyében egy keltezetlen, de valószínűleg 1569-ben János Zsigmondhoz írt folyamodványban olvashatunk, amikor azt írják, hogy: „Ha öles helyet vagy házat pénzen vött is, de szántó földeket és réteket a falutól kért, kit nyíl földeknek hínak; az falu kételen tartozót nyilat adni, kinek kinek az ő conditiója szerint. Egy köz lófőnek is két annit kellet az falu földében adni, mint egy parasztnak, az fő embernek annál is töbet.”17 A falugyűléseken a közösségek minden tagja részt vehetett, sőt - akárcsak a székek esetében — köteles volt részt venni rendi hovatartozásra való tekintet nélkül, és — ha szükségét érezték — az egész falura érvényes határozatokat, jogszabályokat, ún. falutörvényeket hoztak. Ezek a „falutörvények” a faluközösségi élet különféle megnyilvánulási formáit szabályozták - de mindig az ország törvényeinek vagy ezek szellemének tiszteletben tartásával -, a gyűlések összehívásának módjától kezdve a határozatok be nem tartásáért kirótt büntetések nagyságának megállapításáig. Ilyen írott falutörvények aló. század végéről, vagyis a középkort követő közvetlen időszakból valók. Azelőtt bizonyosan csak a szokásjogon alapuló szabályok léteztek, amelyeket ugyanúgy betartottak, mint az írottakat. Vagyis a legrégebbi írott falutörvények tükrözik az azelőtti időszakban már érvényben volt íratlan szabályokat is. A legkorábbról ismert falutörvények a Gyergyóújfalué, Gyergyószentmiklósé és Zaláné, mindenik 1581-ból való.18 A gyergyóújfalvi huszonegy cikkelyében szabályozza a bírák választását, az esküdtek hatáskörét és feladatait, a határ művelésének módját - főként a legeltetést -, a kihágások büntetését és a bírságpénzek beszedésének feltételeit, a földfoglalásokat, valamint az ezekkel kapcsolatos bíráskodási eljárást. Hasonló tartalmú és a gyergyóújfalvival teljesen egyező, de csak pár éve ismert Gyergyószentmiklós falutörvénye is. A faluszék hatásköre tág, hiszen ez az intézmény a mindennapi közösségi életet érintő legtöbb kérdés helyi igaztevő fóruma. Gyergyóújfalu és Gyergyószentmiklós 1581-ben még azt is előírja, hogy ne csak az eléjük került ügyekkel foglalkozzanak, hanem a falut esztendőként kikérdezzék, és „az esztendőben a hűtős bírák a falut megfeleltessék, a falu is akkor embert válasszon, és valamint a falu megfelel, írva legyen, és így büntessenek mindeneket.” (17. cikkely).19 16. SzO. I. 162-164.; III. 82-87. 17. SzO. II. 283. 18. SzO V. 124., 128.; VIII. 318-319. Gyergyószentmiklós falutörvényét lásd Pál-Antal 2002. 355-360. 19. SzO. V. 127. 80
