Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pál-Antal Sándor: A középkori székely önkormányzat kérdései
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL Az önkormányzati jogok leszűkülése az 1562-es felkelés után20 A székely önkormányzat történetében az 1562—1601 időszak a hanyatlás időszaka. Már nem tartozik ugyan a szorosabban vett középkorhoz, viszont nem érdektelen rövid felelevenítése. A sikertelen 1562. évi székely felkelés után hozott országgyűlési végzések a székely társadalom átrendeződését és az önkormányzati jogok megnyirbálását hozták. A székely felkelés egyik következménye az, hogy egyrészt leszűkül, másrészt szigorú központi ellenőrzés alá kerül a székely önkormányzat. A segesvári végzések következményeként hosszú időre működésképtelenné válik a székelyek „nemzetgyűlése”, önkormányzatuk legfontosabb szerve, megszűnik a székelyudvarhelyi főtörvényszék és eltűnik a szék éléről a nemzetségi szokás szerint választott széki főtisztség viselő, a főhadnagy vagyis a székkapitány, majd a székbíró. Kivételt egy rövid ideig Aranyos- és Kászonszék képez. 1576-ban Aranyosszéken létezik még a kapitány és a székbíró, de mint a királybírónak alárendelt tisztségviselő.21 1571-ben Báthory István megerősíti a kászoniak régi kiváltságlevelét, amely biztosítja számukra elöljáróik szabad választását.22 Ez a joguk azonban, úgy tűnik, nem nyer teljes gyakorlati alkalmazást, elöljáróik Csík-, Gyergyó-, Kászonszék királybírójának alárendeltjei lesznek. A királyság helyébe lépett és fokozatosan berendezkedő fejedelmi hatalom részéről a királybírók hatáskörének kiterjesztése a székelyek önkormányzati életének korlátozásában csak az egyik, de fontos mozzanat. Az 1562. júniusi segesvári országgyűlés határozatai szervezeti tevékenységet szabályozó döntéseket is tartalmaznak: törvénytudókból álló törvényszékek létrehozását, ahonnan a fellebbezések a fejedelem széke elé kerültek, nem a székely főtörvényszék elé.23 Az eddigi tanácskozó-ítélkező székgyűlésektől eltérően tehát székenként egy-egy kimondottan igazságszolgáltatási ügyekkel foglalkozó szervet, törvényszéket hoznak létre. Hasonló folyamat a nemesi vármegyében is végbement. A Székelyudvarhelyen felépített Székelytámadt és a háromszéki Várhegyen emelt Székelybánja várak élére a fejedelem várnagyokat, várkapitányokat helyezett, akik a székely haderő katonai vezetői, de feladatuk a székelyek katonai hatalommal való féken tartása is. Székelytámadt vár kapitánya rendszerint az 1562-es felkelésben részt vett hat szék (Udvarhely, Maros, Csík-Gyergyó-Kászon, Sepsi, Kézdi, Orbai) főkapitánya is. Ilyen Pekri Gábor 1562-1564 között, aki vaskézzel bánik a székelyekkel, Bánfi Pál 1566-ban, vagy Telegdi Mihály 1567-1569-ben. A szék fő tisztségviselői, a várkapitányok mellett, a teljhatalommal felruházott igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságok, a királybírók lesznek. A székbíró hatáskörét a királybíró ragadja magához, így ez az ősi intézmény végképp eltűnik a széki tisztségek sorából. 20. Lásd bővebben: Pál-Antal 2002. 70—76. 21. Sző. IV. 50-52. 22. Sző. III. 341. 23. Sző. II. 163. De ebből a rendelkezésből sem derül ki, hogy törvényszék tagjait mi módon választják, vagy válogatják. 81
