Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pál-Antal Sándor: A középkori székely önkormányzat kérdései
pedig, mint a kis közösség a székely falu alapsejtje volt.14 Tehát, számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a székelyeknél a letelepedés során a szálláshelyekből nem egyenesen jöttek létre faluközösségek, hanem a tízesek közbe iktatódásával. Sőt, tekintetbe kell vennünk azt a tényt is, hogy még a középkor végén is voltak faluvá még nem formálódott szálláshelyek, legalábbis a Székelyföld egy részén (gondolunk itt mindenekelőtt Alcsíkra), ami bizonyítékul szolgál a tízes, mint település korai létére. Önkormányzatát a székelység intézményei és elöljárói révén gyakorolta. A székelység összessége önkormányzati teendőit a „nemzetgyűlésen”, a székeken belül a székgyűléseken, faluszinten pedig a falugyűléseken, valamint a nemzetségi szervezetből örökölt szokás szerint választott vezetők révén végezte. A szabályalkotási jog és a constitutiók A rendi társadalom területi igazgatási egységek laza halmaza volt, és így tág teret nyitott a szokásjog szélesebb körű érvényesülésének, a statútum-alkotásnak. A statútumok, a helyhatósági jogszabályok, határozatok azokon a területeken voltak irányelvek, amelyeket az állami, a központi rendelkezések érintetlenül, szabályozatlanul hagytak. Ahová az állam nem hatolt be, ott a törvényhatósági (széki) „törvény” érvényesült. Ahová a szék sem, ottan azok teremtettek szabályokat, akiknek a munkája és mindennapos emberi kapcsolatrendszere sínylette meg a rendezetlenséget, a törvénynélküliséget, a kisközösségek tagjai. Természetesen, elsősorban ott hoztak végzéseket és fektettek le jogszabályokat, ahol a viszonylagos önrendelkezés jogát megőrizhették. A közgyűléseken teljesedett ki a székely önkormányzat jogszabályalkotó tevékenysége. A székelyek közgyűlésein általános érvényű jogszabályokat, valamennyi székely székre érvényes „törvényeket” hoztak. Mint ismeretes, a székelyek jogait egészen a 15. század közepéig íratlan törvény, a szokásjog szabályozta. Első írásba foglalt jogszabályuk 1451-ből származik, amely a Marosvásárhelyen tartott közgyűlésen hozott, és a székely örökség kérdését szabályozó végzés volt. A hűbéri viszonyok térhódítása megbolygatta és régi szabadságai elvesztésével fenyegette a székely társadalmat. Szabadságjogaik biztosítására előbb kiváltságlevelet szereztek 1499-ben II. Ulászló királytól, majd szokásaikat is írásba foglalták, s ezek „törvényként” szolgáltak a későbbi időkben is. Legismertebbek és legjelentősebbek az 1505. évi székelyudvarhelyi, az 1506. évi agyagfalvi és az 1555. évi székelyudvarhelyi határozatok.15 TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 14. Garda 1994. 19. Megjegyezzük, hogy a tízesek kérdésének feltárásával történetírásunk még sok vonatkozásban adós, nem csupán a székely települések viszonylatában, hanem más községek esetében is, valamint ezek összehasonlító vizsgálata sem történt meg megnyugtatóan. Az önkormányzati intézményeket boncolgató írások - kevés kivételtől eltekintve — többnyire nem is foglalkoznak velük. Az 1980-as években Imreh István tárgyalja, utóbb Garda Dezső próbálja összefoglalni és történetiségében nyomon követni a székelyföldi tízesek életét. Imreh István a tízest, mint a székely falu alapsejtjét mutatja be a 16. század végétől kezdve. Garda időben tovább megy, visszanyúl a letelepedésig. Állítása igazolására több 16-17. századi gyergyói és csíki adatot hoz fel, amelyek szerint a székely falvak közföldjei, erdői, legelői a tízesek tulajdonában voltak; a felosztás és a birtokviszonyok rendezése is a tízesek hatáskörébe tartozott; akárcsak az állattartás. Ha fejtegetései egyes vonatkoztatásaival nem is érthetünk egyet, a faluközösségeknek a tízesekből való kifejlődését, mint lehetőséget, tényt, nem mellőzhetjük. 15. Sző I. 313-316.; II. 119-127. 79
