Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL A medgyesi országgyűlés Miklósvárszék javára döntött: utóbbi soha sem tartozott Sepsiszékhez, amit „Sigmond Császár említett levele foglalattyában, és az utóbb írt Máttyás úr mostani király új adományából” nyilván megértettek, ezért „ne is tartozzék valamely törvény szerint azon széktől függeni”. Ellenkezőleg: „külön szabadságában, mellyel bír”, maradjon meg.53 Labathlan-i János a király nevében megparancsolja Törcs (Thercz), Höltövény (Heltwen) és Királyköve (Kijralkewe) várak mindenkori várnagyainak, hogy Szentmiklósvára szék (Zenthmijkloswara) összes székelyét Sepsiszék székelyei vagy bárki más háborgatásaitól védelmezzék meg.54 Ettől kezdve Miklósvárszék törvényesen működött kisebb-nagyobb megszakításokkal 1848-ig, aztán 1877-ig. (3. kép) Milyen falvak kérték Miklósvárszék megalakítását és a hozzá való tartozást? Ezt pontosan megtudjuk Vingárdi Geréb János erdélyi főkapitány azon rendeletéből, amelyet a székhez intézett 1459. május 15-én Szászkézdről. Eszerint (a forrás sorrendjében) a következő falvakról volt szó: Mikloswara (Miklósvára), Barolth (Bárót), Kepecz (Köpec), Bodos (tévesen Bozosnak. írva), Bachon (Bacon), Zarazaytha (Szárazajta), Wzonka (Uzonka) [!], Kezepaytha (Középajta), Nagaytha (Nagyajta) és Bélén (Bölön) nevében kérték az említett vezető személyek a korábbi privilégium megerősítését.55 Hogy Bacon csak Sepsibacon lehetett, ahhoz nem fér kétség. Feltűnő, hogy Uzonka mint település jelenik meg a falvak sorában (de később már nem szerepel a falvak között). Figyelmet érdemel az is, hogy Rigó (máshol Ripo) Demjén Nagy-Barót nevében írt alá az alperesek között. A főkapitányi rendelet megparancsolta nevezett falvaknak, hogy ezen túl csak Miklósvárszék törvényes székére hallgassanak.56 De az országgyűlésben hozott határozat sem lehetett elég erős támasz arra, hogy Miklósvárszék szabadon működhessék, mert több mint 80 év múlva, 1531-ben a miklósváriak kénytelenek voltak II. János királytól újból megerősítő levelet kérni. Ezúttal Nemes és Nemzetes Ajtai Henter Gáspár, Bölöni Illyés Bálint, Baróti Deák György, Hídvégi Nemes Mihály és szárazajtai Datzó Sándor a maguk és a többi Szent Miklósvár széki székelyek nevében terjesztették elő kérelmüket jogaik szabad gyakorolhatása érdekében. II. János mindenben megerősítette Miklósvárszék korábbi privilégiumát azzal a feltétellel, hogy „azon Szent Miklósvára székében a rendelt bírák Sepsi Szék Bírái légyenek mindenkor, s Főszék módjára ítélni köteleztessenek”.57 Ez véleményünk szerint azt jelentette, hogy Miklósvárszéken mindig Sepsiszék bírái ítélkezzenek, de főszék módjára. A határozatot Verbőczi [!] István kancellár írta alá és adta ki.58 Világosan látható: egyetlen olyan település sem kérte a Miklósvárszékhez való csatolást, amely a Bacon/Barót-pataka jobb oldali részén feküdt, pedig az itteni kilenc falunak még több mint másfél évszázadig, (Bardócszék megalakulásáig) kellett ügyeik intézésére egy napi járóföldet megtenniük, azaz átmenniük a Rika hegyen, hogy a mintegy 40 kilométerre lévő Udvarhely várost megközelíthessék. A megtelepülés idején kijelölt gyepűt tehát továbbra is megtartották, amely elválasztotta a Sepsi székelyek falucsoportját a Telegdi székelyek falvaitól, természetesen csak a közigazgatás terén. 53. Spielemberg 1837. 43. 54. SzO. I. 181-182. 55. SzO. VIII. 91-92. 56. Uo. 57. Spielemberg 1837. 41. 58. Benkő 2004. 169. 53
