Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
Egyed Ákos ERDŐVIDÉK SAJÁTSÁGOS ÖNIGAZGATÁSI TELEPÜLÉSRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÉKELYEK MEGTELEPEDÉSÉTŐL 1876-1878-IG Miklósvárszék teljes jogú törvényhatóság volt, nem fiúszék, de tévedés volna teljesen függetlennek tartani az anyaszéktől. Ennek a legszembetűnőbb jelét abban látjuk, hogy nem főkirálybíró állt az élén, hanem alkirálybíró, s amikor a 17. század közepén Sepsi, Kézdi és Orbaiszék Háromszék néven egyesült, Miklósvárszék nem szerepel, mint negyedik szék. De így is igen jelentős önigazgatási jogai voltak: közgyűléseket tartott, elöljáróit a maga kebeléből választotta. Bethlen Gábor 1627-ben nemcsak megerősítette, hanem ki is terjesztette a szék jogait, amennyiben aldúllót s jegyzőt is választhattak, fellebbezési ügyeiket pedig közvetlenül a fejedelmi táblához küldhették fel.59 Igaz viszont, hogy Háromszék főkapitánya és főkirálybírája egyféle felügyeleti jogot gyakorolhatott Miklósvárszék felett, s azt sem sikerült teljesen elérnie, hogy fellebbezéseknél mindig megkerüljék Háromszéket. A privilégium értelmében az alkirálybírónak évenként le kellett mondania, de újra választását nem akadályozta semmiféle megszorítás. A vicekirálybírót rendszerint a vagyonos nemesség közül választották, így a Cserei, Henter, Kálnoki, Daniel családok sokszor lehettek és voltak évszázadok alatt a szék vezetői. A székbírák (táblabírák, aszesszorok) a nemesek és lófők soraiból kerültek ki. Országgyűlésre egy nemest és egy lófőt küldhették.60 A székház felváltva kezdetben bizonyosan Miklósváron volt, aztán Bölönben, Nagyajtán és Köpecen, végül Baróton kapott végleges helyet. A szék levéltárát általában ott őrizték, ahol a székház volt. A szék jogait 1648-ban Cserei Mihály alkirálybíró és Kálnoki Mihály, valamint Bede Máté székbírák aláírásával ellátott levélben foglalták öszsze, amelyet elküldték a többi székely széknek. Ez az okmány az előbb már említett jogokat tartalmazza, azzal a különbséggel, hogy pontosítja: egyházi perekben is Miklósvárszékhez fordulhatnak a papi elöljárók.61 Ez az állapot fennmaradt az Erdélyi Fejedelemség fennállásáig. A Habsburg-korban sem változott alapvetően meg Miklósvárszék helyzete, bár — amint Cserey Zoltán kifejtette - végig küzdenie kellett önkormányzati jogainak érvényesíthetéséért Háromszék bekebelezési törekvéseivel szemben.62 Nem kerülhetjük meg annak a kérdésnek a felvetését, hogy miért kaphatta már az 1400-as években ez a törvényhatóság a Miklósvárszék nevet, és ezt miért tartotta meg mindvégig, annak ellenére, hogy a székháza sokszor, a későbbi korokban nagyrészt máshol volt, s a törvényszéke is a nagyobb településekben működött. Elképzelhető, hogy Miklósvárnak, mint várral rendelkező településnek, már a kezdetektől volt valamilyen szerepe a környező falvakban felmerülő kérdések intézésében. Ezt mintegy megerősítette, törvényesítette Stibor vajda 1395 körül. Amint már szó volt róla, Zsigmond király 1404-ben pontosan rendelkezett: megparancsolta, hogy Sepsiszék ne háborgassa Miklósvár helységét abban, hogy a Stibor egykori erdélyi vajda által adott szabadsága szerint törvényszéket tarthasson.63 A törvénytartás jogát Miklósvárnak nevezett falu, „villa Mikloswara vocatae” nyerte el Stibor vajdától, aki két ízben volt erdélyi 59. Connert 1906. 14-16. 60. Kállay 1829. 191. Ld. még Nemzeti Társalkodó 1836. 14. sz. október 4. 61. Kállay 1829. 191. 62. Cserey 2009. 9-31. Ld. még Cserey 2006. 1. sz. 4-13. 63. Kállay 1829. 190., illetve SzO. I. 97. Zsigmond király rendeletét eredetiben nem ismerjük, töredékét Kállay közölte először, tőle vette át Szabó Károly, aki helyesen írta, hogy Zsigmond király „Miklósvár helységnek” adott szabadságot, de ugyanott egy alkalommal Miklósvárszéket említi, mint a jog élvezőjét; ez nyilvánvalóan elírás lehet. 54
