Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
Egyed Ákos ERDŐVIDÉK SAJÁTSÁGOS ÖNIGAZGATÁSI TELEPÜLÉSRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÉKELYEK MEGTELEPEDÉSÉTŐL 1876-1878-IG a kezdetektől (s az is maradt a sokféle politikai és adminisztratív változtatás ellenére is). Ennek értelmében lehetett Sepsibaconnak és Telegdibaconnak egy temploma és egy papja, amelyhez később Kisbacon és Hermány is tartozott. Az egyházi iratok rendszerint ezt az egyházilag egységes Bacont írták később Nagybaconnak (ami, látni fogjuk, Sepsibaconra is átterjedt). Összegezve a faluhálózat kialakulásáról eddig mondottakat: az 1211-1224 közti időszakban, amikor összesen két falu nevét ismerjük, az 1332-1334-es forrásokban viszont 11 erdővidéki település nevét jegyezték fel, s valószínű, hogy ennél több is volt, amenynyiben számolunk az önálló egyházzal nem rendelkező falvakkal is, köztük (tárgyunk szempontjából) kiemelkedő jelentőséget tulajdonítva Telegdibaconnak. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az 1332-1334-es számbavétel Erdővidéken kialakult faluhálózatot, falurendszert talált. Miklósvárszék megalakulása A székelyek megtelepedése a későbbi Székelyföldön természetesen együtt járt a különböző nemzetségek, nemzetségi ágak szállásterületének pontos kijelölésével, hogy elejét vegyék az egymás közti összetűzéseknek s elkezdődhessen az életlehetőségek megteremtése. Hogy valóban kijelölték az egyes nemzetségek szállásterületének határait, eléggé meggyőzően bizonyítja a Sepsi, Kézdi és Orbai nemzetségek települési területe: az Orbai nemzetség a Kárpátoktól a Feketeügyig elterülő földet kapta, a Kézdi nemzetség települési határa a Feketeügy és a Bodoki-hegység közti terület volt42, innen a Sepsiek határa az Okig terjedt, amely a Székelyföld és a szász települések határát is képezte. Véleményünk szerint, a Sepsi és Telegdi nemzetség választóvonalaként Erdővidéken a Bacon/Barót-patak folyását jelölték ki. A határok pontos kijelölése egyik fő tényezője volt a székely megtelepedés sikerességének. A határok megjelölése azért is sietős és elkerülhetetlen volt, mert — amint arra már utaltunk — a székelységnek teljesítenie kellett a magyar állam keleti határainak védelmével kapcsolatos feladatait, miközben részt kellett vennie a magyar királyok keleti irányú hadműveleteiben is43, márpedig a hadba hívást területi rendezettség nélkül nehezen lehetett volna rövid idő alatt megtenni. • A végleges megtelepedés mindenekelőtt szervezettséget kívánt: meg kellett szervezni az egyházat, az igazgatást, a hadrendszert, s ki kellett építeni az állandó települési hálózatot, a falvakat és ezek nagyobb igazgatási kereteit. Amint közismert, Magyarországon és Erdély nagyobb részén utóbbiak a vármegyék voltak, a Székelyföldön viszont átmeneti formák után a székek. Ez képezte a székelyföldi települési rendszer egyik szembetűnő sajátosságát a későbbi Háromszék területén és Erdővidéken is. A nevezett területre a székelyek Dél-Erdély területéről telepedtek át; ahol jóval korábban telepedtek meg a székelyek, ott falvakat alapítottak Sebes, Kézd és Orbó néven, amelyekbe aztán szászokat telepítettek, de a falvak nevét az új lakók is megőrizték. Háromszék területét 42. Bita, Dalnok és Maksa eredetileg Kézdiszékhez tartozott. 43. Közismert, hogy 1210-ben a szebeni ispán vezetése alatt vonultak hadba a székelyek, románok és besenyők, 1224-ben Lőrinc erdélyi vajda és székely ispán hadat vezetett az oroszok földjére, 1228-ban Bogomér ispán Bulgáriában hadakozott, a hadból itt sem hiányozhattak a székelyek. Bővebben ld. Kordé 2001. 55-63. 50
