Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL három nagy székely nemzetség szálka meg: a Sepsi (sebesi), a Kézdi és az Orbai nevet viselő nemzetség. Ezek — amint már láttuk - külön-külön jól körülhatárolt területet vettek birtokukba. A székelység letelepedése a végleges szállásterületen alapjában véve a 12. században befejeződött, s a 13. században kialakult a települések rendszere, amelynek nagyobb kerete a földnek (terra) nevezett szervezet volt. Ezeket a székek közvetlen előzményeinek tekinthetjük.44 45 Erdővidék területe részben a Sepsi, részben a Telegdi székelyek földjéhez tartozott, amelyek aztán Sepsiszékké, illetve Telegdi-, később Udvarhelyszékké alakultak át. Ez az állapot azonban a Sepsiszékhez tartozó részen a 14-15. században megváltozott, mert tíz településnek összefogással sikerült önálló, saját törvényhatóságot létrehozni Miklósvárszék néven. A másik erdővidéki szék, Bardóc fiúszék — amint látni fogjuk — csak a 17. században vívhatta ki (részleges) önállóságát. Ezekről a kérdésekről az említett két időpontig kevés konkrét adat áll rendelkezésünkre, de a történetkutatásnak ilyen esetekben élnie kell a logikai bizonyítás lehetőségével, ami egyébként olyan régi gyakorlat, mint maga a történetírás. Nos azt, hogy Miklósvárszék területe a 13. század elejétől Sepsiszékhez, Bardócszéké pedig Udvarhelyhez tartozott, kétségkívül hitelesen bizonyítja az a történeti tény, hogy mindkettőnek hosszas és szívós küzdelmet kellett folytatnia az említett anyaszékektől való elszakadásukért, az önállósságuk kivívásáért. Az elszakadás azért sem volt egyszerű, mert Sepsiszék azt bizonygatta, hogy „ősidők óta" Miklósvárszék Sepsiszékhez tartozott'^, s aztán Udvarhelyszék sem könnyen engedte ki, bárcsak részben is, Bardócszéket a saját fennhatósága alólA6 Részletesebben kell foglalkoznunk ezeknek a székeknek a megalapításával azért is, mert ami eddig ezen a téren történt, nem sokkal több a közismert két privilégium summás vagy valamivel bővebb ismertetésénél, illetve az okmányok latin és magyar nyelvű közlésénél. Természetesen az eddigi kutatások szerény eredményei is nélkülözhetetlen kiindulópontját képezik a tovább haladásnak. Erről már az első fejezetben számot próbáltunk adni. Most vizsgáljuk meg kronológia szerint a forrásokat. Forrásaink szerint 1395 körül a Bacon/Barót-patakától balra eső erdővidéki falvak elszakadásukat kérték Sepsiszéktől (amelyet többször Sepsi Szentgyörgy széke törvényszékének neveznek). Zsigmond király 1404. július 28-án kiadott rendeletéből tudjuk, hogy Stibor erdélyi vajda (1395-1399) szabadságot adott Miklósvár helységének: a többi székek módjára törvényszéket tarthat.47 Azonban valószínű, hogy az anyaszék ezután is akadályozta Miklósvárt az említett jog gyakorlásában, ezért Zsigmond király előbb említett rendeletében felszólította, hogy tartsa be a vajda (Stibor vajda) által adott szabadságot az ügy bővebb megvizsgálásáig.48 A kérdés pontosabb megértéséhez hangsúlyoznunk kell, hogy Stibor vajda 1395 körül Miklósvár helységnek (villáé Mikloswara!) engedélyezte törvényszék tartását, még44. Pál-Antal 2002. 48-58.; Egyed 2006. 27. 45. „ab antiquo, cuius memóriám hominum nemo comprehendit. prefaţa Sedes Zenhtmikloswara cum omnibus iure et iuditio ad Sedem Sepsij (...) vocatam perdnuisset et pertinere deberet”. SzO. I. 182. 46. SzO. VIII. 370-373. 47. SzO. I. 97. 48. ZsO. II. 2. rész, 3322. sz. regeszta. 51
