Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
Egyed Ákos ERDŐVIDÉK SAJÁTSÁGOS ÖNIGAZGATÁSI TELEPÜLÉSRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÉKELYEK MEGTELEPEDÉSÉTŐL 1876-1878-IG Utóbbi gyakran az egyházi szervezet neve volt. A Sepsi székelyek szállásterületének a neve a pápai tizedjegyzékben: „Sebusy” esperesi kerület. 1349-ben egy oklevélben a Sebesi- Sepsi székelyek szállásbirtokának a neve districtus: „totam Communitatem Siculorum de districtu Sebes”, 1404-ben pedig szék: „Siculis ad Sedem Sebes”.29 Fogadjuk el, hogy a districtus tulajdonképpen a szék korábbi neve lehetett. Véleményünk szerint II. András királynak a Német Lovagrenddel kapcsolatos intézkedése már a számára kijelölt új területen találta a korábban Dél-Erdélyben élő székely nemzetségeknek legalább egy részét, amit megerősíteni látok Bóna István azon álláspontja által, hogy a sebesi székelyek már a 12. században áttelepültek a későbbi Sepsiszékbe.30 A legszámosabb és legkorábban ide érkező Sebesi-Sepsi székely nemzetség az Olt és a Bodoki-hegység közti területet vette birtokba s ott alakította ki szervezeteit, majd alapította meg Sepsiszéket, amelynek határa kiterjedt a később Erdővidéknek nevezett medence déli felére egészen a Bacon/Barót-patakáig. Ezen a területen feküdt a már említett Miklósvár és Bárót31 falu. Ezek lakói, amennyiben előbbi fejtegetésünk helytálló, már Dél-Erdélyből áttelepült székelyek voltak, hiszen ezek később tipikusan a székely rendszerbe tagolódtak bele. Ami nem zárja ki azt, hogy az 1211-es okmányban említett Miklósvár gyepűit („indagines Nicolai”) már korábban a magyar királyság által védelmi célból telepített magyar népesség lakta. Az itteni magyar helynevek mindkét hipotézis felállítását lehetővé teszik. Erdővidéken bizonyos besenyő telepek léte is feltételezhető, amire a nem egészen ritka besenyő előtagú határnevek utalhatnak32, például Besenyő patak, Besenyő dombja, Beserét Bodos határában.33 Vannak, akik törökös eredetűnek tartják Bacon, Bardóc, Bárót, Bölön, Köpec falvak nevét.34 Csak újabb kutatásokkal lehetne (és kellene) tisztázni Benkő József véleményét egy sokkal régebbi korról, s Bardóc, valamint az elpusztult Volál falu nevének eredetéről.35 Valószínűnek tartjuk, hogy 1211-ben már nem csak az említett két falu települt Erdővidéken. Ugyanis a székely hadinépnek az új szállásterületén is határvédelmi feladatokat kellett ellátnia, sőt már 1210-ben és 1228-ban részt kellett vennie külső hadjáratokban is.36 Ezért természetesen nem lehetett területileg sem szétszórni az együvé tartozó hadakat, következésképpen nem alapíthattak az új szállásterületen csak néhány falut, hanem annyit kellett létrehozni, amennyiben egy hadrész népessége elfért. Feltételezhető, hogy az 1210-es években már létezhetett a pápai tizedjegyzékben szereplő falvak egy része, de bizonyíthatóan ezt csak az 1332-1334-es összeírás alapján állíthatjuk, amelyet többször közzétettek. Mi az Erdélyi Okmánytár adatai szerint közöljük a pápai tizedjegyzékben szereplő sepsiszéki falvakat: Bárót (Borouch), Nagyajta {Ahch), 29. Sző. I. 56. 30. Vö. ÉRT. 1993. 159. 31. A régi Bárót valószínűleg a Barót-patak bal oldali részén valamivel keletebbre feküdt a későbbi településnél, s Nagy-Barótnak is nevezték - amint Miklósvárszék privilégiumából kiderül. Orbán Balázs következtetése szerint Kis-Barótnak is kellett valahol lenni s egyesülésük által alakult ki aztán az a település, amelyet általában Barótként emlegettek. Lásd erről Orbán 1868. I. 213. 32. Ferenczi 1996. 133-150. 33. Saját gyűjtésem. Ld. még Janitsek 2004. 82. 34. Ferenczi 1996. 133-150. 35. Benkő 1999. II. 74-75. 36. Vö. Kordé 2001. 55-56. 48
