Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL hagyományai közt tartja számon, hogy máshol volt kezdetben a régi falu. Ez a hagyomány most is él Miklósvárt, Köpecen, Nagybaconban, Szárazajtán.19 Az emlékezés vonatkoztatható a nyári szállásokra, de a valamely időközben elpusztult állandó falura is. Utóbbira is van több olyan példa, amikor hiteles történeti források, ásatási eredmények igazolják a hagyományt, ilyen Uzonka20, Kakucs21, Dobó-Volál22 falu esete. De ezzel csak érinteni szerettük volna ezt a kérdést, amelynek bővebb kifejtése külön tanulmányt igényel. Amint már említettük, a 13. század elején két erdővidéki település neve bukkant fel az okmányokban: indagines Nicolai és Borait, vagyis Miklósvár és Bárót. Az első II. András 1211-ben a Német Lovagrend számára kibocsátott adománylevélben23, a második pedig az Andreanumban24 fordul elő. A tudomány már régen tisztázta, hogy az adománylevélben szereplő „indagines Nicolai” azonos Miklósvár gyepűivel, a „Borait” pedig Baróttal. Figyelemre méltó Szabó Károly megállapítása: „Noilgiant vélekedésem szerint nem más, mint Nagy-Ajta. Az ezen várhoz tartozó gyepűk ugyanazon hegyláncolatban feküdtek, mint a Halmágyi vár gyepűi.”25 Szerinte az adománylevél a Barcaság határát hangsúlyosan jelölte meg a két vár, Halmágy és Nagyajta gyepűivel. Miklósvár gyepűi ugyancsak a Barcaság határát jelölték.26 Szabó Károly érvelése ma már meghaladott, és a kutatók többsége a Noilgiant-ot a régészetileg is kutatott Szászugra várával azonosítja. Nehéz kérdés annak meghatározása, hogy milyen nép lakta 1211-ben az említett falvakat, mert erre vonatkozó konkrét adatok, mostani tudásunk szerint, nem maradtak fenn. Azonban a székelyek megtelepedésének körülményei az új szállásterületen lehetőséget nyújtanak bizonyos következtetések levonására. Mint ismeretes, a szászok betelepítése II. Géza átgondolt határvédelmi céljait szolgálta, s hogy számukra helyet biztosítson, a Dél-Erdélyben hosszabb ideje élő székelyeket, akik ott Sebes, Orbó és Kézd településeket alapították, és azok vidékét birtokolták, átköltöztette Erdély délkeleti csücskébe, ahol viszonylag rövid idő alatt megszervezték a településrendszerüket: a faluhálózatot, egyházat, közigazgatást s természetesen a hadirendszer területi vonatkozásait. A szerveződés nagyobb földrajzi kerete hosszú ideig a földnek nevezett terület {terra) volt. A Sebesi székelyek földje, „terra Syculorum térré Sebus” már 1224-ben előfordul az Andreanumban.27 Eldöntetlen még, hogy ez a dél-erdélyi Sebesi területet jelöli-e, ahol ez a székely nemzetség és had hosszabb ideig élt, vagy pedig már az új szállásterületet, de tény, hogy utóbbi helyén is ez volt a megnevezése az igazgatási területnek, (aminthogy a többi székely nemzetség szállásterületét is csak földnek vagy kerületnek nevezték).28 19. Magyar 2011. 102-105. 20. Uzonka 1459-ben egyik volt azon kilenc településnek, amelyek Miklósvárszék megalakítását kérték, de a következő századokban már nem szerepelt a falvak között. Később fürdőtelepként alakult újjá. 21. Benkő 2004. 136. 22. Uo. 150. Ld. még Erdővidéki Régészeti közlemények. A Dobó-Valál Egyesület Közlönye 1. Bárót. 2005. 23. „Prima verő méta huius térré incipit de indaginibus castri Almage et procedit usque Noilgiant, et inde progreditur usque ad indagines Nicolai, ubi aqua defluit que vocatus Alt...” EO. I. 134., 38. sz. regeszta. 24. SzO. I. 5. Ld. még EO. I. 161-162., 132. regeszta. 25. SzO. I. 3. 26. SzO. I. 2-3. 27. SzO. I. 5.; EO. I. 161-162., 132. sz. regeszta. 28. Egyed 2006. 25-29. 47
