Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Kolumbán-Antal József: Határőr székelység a középkorban?
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL egyharmad résznek lehet határvédő szerepet tulajdonítani, vagyis a székelység egy kisebb részének. 1473. december 9-én Mátyás király a közszékelyek panaszára oklevelet állít ki, melyből idézünk egy kis részletet: „...mivel ugyanezen hűséges székelyeink semmiféle pénz fizetésre sem nekünk, sem a mi embereinknek örök időktől fogva nem voltak kötelezve, csak a mi és Magyarország felséges királyai házasságkötéseinek és gyermekáldásainak alkalmával tartott mulatságokra tett önkéntes és készséges felajánlásokra, valamint jövedelmük szerint a hozzájuk, vagy az általuk küldött követségeknek lovasság adására, miként ez a részükre kiállított kiváltságlevelünkből részletesebben is megtudható, ezért mindenféle behajtást nyilvánosan tiltsatok be a legszigorúbb büntetést helyezve kilátásba, úgy, hogy ha mégis valamikor lennének olyanok, akik másként cselekednének, azokat ezen ok miatt a székelyek szokása szerint minden vagyonukból ki kell forgatni.”18 Megtudhatjuk ebből, hogy adót nem fizettek a székelyek, az ökörsütést a király is önkéntes felajánlásnak tekintette,19 valamint, hogy a székely szokást tiszteletben tartották és alkalmazták ebben az időben. A diploma szerint létezett Mátyás király által a székelyek részére kiadott részletes szabadságlevél, ami viszont elkallódott az idők során. Az idézett dokumentumban a király kitér a székely gyalogosok és lovasok külön jegyzékbe való feljegyzéséről és nyilvántartásáról. Lófők közé csak az erdélyi vajda és székely ispán tudtával kerülhetett valaki, ha a vagyoni helyzete megengedte. A székelyek egyenlőségének ebben az időben már az anyagi állapotuk is némi korlátot szabott. Mátyás király oklevelében sincs említés a székelyek határőri feladatáról. 1499. július 13-án II. Ulászló király a székelyek kérésére részletes kiváltságlevelet adományozott, melyből kitűnik, hogy a székelyek rendelkeztek korábban kiállított szabadságlevelekkel, melyek alapján jogaikat és kötelezettségeiket újra leírták. A diploma nagyon részletesen kitér a hadi kötelezettségek végrehajtásának módozatára. „Elsőként, hogy amikor a királyi felség személyesen kelet felé, vagyis Moldva ellen hadat indít, akkor minden székely egyenként, tudniillik a lovasok és a gyalogosok kötelesek katonaként a királyi Felség teljes hadserege előtt vonulni, és Őfelsége országának határain kívül 15 napig saját költségükön várni az összecsapást, visszatéréskor követni a királyi sereget. Továbbá, mikor Őfelsége ugyanezen keleti részek felé helyettesét küldi hadakozni, akkor a székelyeknek pontosan a fele köteles a fentebbi módon útrakelni.”20 Hasonló részletességgel van meghatározva, ha déli, északi, nyugati irányba kell menni hadakozni. Könnyen észre lehet venni a hasonlóságot a szászok kiváltságlevelével, az Andreanummal, de az is kitűnik, hogy már az újabb korok változásai is hatással voltak II. Ulászló oklevelére. Az Andreanumban a király jobbágyának nevezi a helyettesét, és nincs meghatározva, hogy mennyi ideig kell a szászok saját költségükre hadakozzanak. II. Ulászló nem elégszik meg a korábbi kiváltságok átírásával, az új idők kényszerének, a török veszélynek, valamint a székelyek kiszolgáltatott helyzete felismerésének hatására kiegészíti újabb részletekkel a diplomát, természetesen a központi hatalom javára. „A hadrakelésnek fentebbi módja azonban nem értelmezhető úgy, hogy csak a sürgős szükségnek, és az országot és erdélyi részeit fenyegető veszélynek kell ellenállni, hanem az említett székelyek a mindenkori állapot és a dolgok diktálta szükség szerint addig tartozzanak harcol18. Kordé 2001. 53. 19. A valóságban szigorúan nyilvántartották és behajtották, II Ulászló idejében még fegyveres összetűzés is adódott. 20. Kordé 2001. 56. 27
