Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Kolumbán-Antal József: Határőr székelység a középkorban?
Kolumbán-Antal József HATÁRŐR SZÉKELYSÉG A KÖZÉPKORBAN? ni és katonát állítani — és közben előbb írt szokásaikkal ne élhessenek - ameddig az ország helyzetének lecsendesítésével és lecsillapításával, valamint az ellenség elűzésével az ország állapota békésre és nyugodtra nem fordul, mert, amint látható, naponta sokféle veszély támad és keletkezik.”21 Maga az oklevél magyarázatot ad a megfogalmazásra, és amiért bővebben tér ki a hadi kötelezettségek hangsúlyozására. A következő idézettel részletesebben foglalkozunk, mert itt találkozunk először az őrködés kifejezéssel, a székelységre vonatkozóan. „Az előbbieken túl a székelyek fentebbi közössége minden, az erdélyi hazát bármely részről fenyegető háborúban köteles a királyi felség, a vajda vagy a mindenkori ispán megkeresésére és parancsára felkelni olyan alkalmas hadi fegyverekkel, amilyenekkel csak képes, amint ezt eddig is tették, sőt kötelesek a haza védelmére állandóan őrködni (kiemelés tőlem - K. J.), ami miatt e székelyek minden adótól vagy bármiféle szolgáltatástól mentesek, miként a Magyarország dicső királyai által nemességgel kiváltságok igazi nemesek.”22 A kiemelt részlet latin (eredeti) változatát is idézzük: „... immo continuo pro defensione patriae invigilare debeat....”23 Korábban már jeleztük, hogy a király nem elégedett meg a régi kiváltságok megújításával és átírásával, a török veszélyre hivatkozva, ismételten a székelyek hadkötelességét hangsúlyozza. Az oklevél hadakozásról szóló első felében, melyben felismerhető a korábban adott kiváltságlevél fogalmazása, sok mondat erejéig és nagyon részletesen leírja, hogyan kell a székelyeknek hadra kelni, a király vagy helyettese hívására, az égtáj különböző irányaiba. Az ezt követő rész, amely II. Ulászló korának valósága, a török támadás fenyegetése befolyásolt, általánosan fogalmaz, nem részletez. A kiemelt mondatrészből, amennyiben az egész mondatot nézzük, kitetszik, hogy hangsúlynövelő szándékot takar, és nem kimondottan az őrködésre vonatkozik. Akár úgy is fogalmazhatták volna: sőt kötelesek a haza védelmére állandóan készenlétbe dllani, (állandóan vigyázni). A király, ha ténylegesen őrzésre gondolt volna, részletesebben kitért volna az őrzés mibenlétére, módozatára, mikéntjére. Ilyen részletezést az őrzésre vonatkozóan a szabadságlevél nem tartalmaz. A fentiek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy míg a legrészletesebb kiváltságlevél több mondat erejéig meghatározza a székelység hadakozási kötelességeit, egy mondat erejéig sem foglalkozik a székelység határőri feladataival. Végül még meg kell jegyezni, hogy Székelyföld székeinek földrajzi fekvése is ellentmond a székelység határőri szerepének. Aranyosszék Erdély középső részén helyezkedik el, távol a határoktól, és kézdi székelyekkel telepítették. Ezek szerint a keleti országrész gyengítésével hoztak létre a határtól távol lévő egységet. Marosszék és Udvarhelyszék sem mondható határ menti területnek. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy több oldalról megvilágítva a felvetett kérdést, a középkor folyamán nem beszélhetünk határőr székelységről. Amennyiben általánosan akarunk a székelyekkel kapcsolatosan fogalmazni, akkor katonáskodó székelységről beszélhetünk. A székelyek a Magyar Királyságban elláttak határőr feladatokat, ez katona szerepükből következett. Egyes székely csoportok várak védelmére voltak telepítve, mint Simonytornya szomszédságában Székely falu24, vagy a Kevevára szomszédságába, ugyancsak Székely nevű 21. Kordé 2001. 57. 22. Kordé 2001. 57. 23. SzO. III. 140. 24. Ma Nagyszékely és Kisszékely Somogy megyében (a határoktól nagyon távol). 28
