Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pozsony Ferenc: Néprajzi kutatások Orbaiszéken
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL számára is. Gróf Mikes Ármin még gyermekfejjel látogatta meg ezt a kollekciót, s családjának zabolai kastélyában csakhamar kőtárat és néprajzi gyűjteményt kezdeményezett, amit később lánya, gróf Mikes Johanna gyarapító« tovább. A Csereyné által alapított gyűjteményt pár éves huzavona után, végül is 1879. szeptember 15-én Sepsiszentgyörgyön, a látványosan fejlődő Református Székely Mikó Kollégium épületében helyezték el, s az újonnan létrehozott Székely Nemzeti Múzeum élére csakhamar kinevezték Vasady Nagy Gyulát, az alapító asszony művelt házitanítóját. Orbaiszék tárgyi, szellemi kultúrájának összegyűjtésében, szakszerű rendszerezésében, tárolásában, múzeumi reprezentációjában és feldolgozásában azóta mindig nagy szerepe volt a Székely Nemzeti Múzeum belső és külső munkatársainak.12 Például Huszka József 1882-ben Gelencén, Zabolán és Páván nemcsak a középkori templomok falképeit kutatta, hanem a népi építészet sajátos emlékeit is szakszerűen dokumentálta.13 Malonyay Dezső szintén a Székely Nemzeti Múzeum munkatársainak és gyűjteményeinek segítségével állíthatta össze 1909-ben a Magyar Népművészet második, Székelyföldről szóló kötetét, melyben Orbaiszék népművészetével kapcsolatban számos igen értékes rajzot és fényképet találunk.14 Roediger Lajos a két világháború közötti korszakban elsősorban a vidék fafeldolgozásával és településnéprajzával foglalkozott.15 A 20. század első felében végzett helyszíni terepvizsgálatok nyomán Balogh Jolán, Entz Géza, Palotay Gertrud, Köpeczi Sebestyén József később számos publikációjában elemezte Orbaiszék művészettörténeti örökségét. Ezek a tanulmányok végül is azt emelték ki, hogy a háromszékiek folyamatosan honosították meg és adaptálták Nyugat-Európa legfontosabb művészeti eredményeit. írásaikban arra is rámutattak, hogy Orbaiszék falvaiban, elsősorban az egyházak és a nemesi családok nagyon sok értéket teremtettek az egyházi és a világi építészetben valamint a lakáskultúrában. Voltaképp folyamatosan közvetítették Nyugat-Európa legfontosabb (pl. építészettel, lakáskultúrával, viseletekkel kapcsolatos) stílusáramlatait, eredményeit Székelyföld felé.16 A 20. század második felében elsősorban Székely Zoltán ásatásai, valamint az azokból keletkezett publikációi hoztak felszínre látványosabb eredményeket Orbaiszék településtörténetével kapcsolatban.17 A vidék épített örökségének (templomvárainak, kúriáinak) sajátos elemeit és értékeit B. Nagy Margit, Gyöngyössy János, Kerny Terézia, Kónya Ádám és Sarudi Sebestyén József, valamint Tüdős S. Kinga és Nagy Balázs kiadványai mutatták be. Tanulmányaik azt is feltárták, hogy a különböző státuszú társadalmi csoportok milyen sajátos építészetet, lakáskultúrát alakítottak ki és éltettek folyamatosan. Például a primőr és a lófő családok egészen a második világháború végéig nagyon specifikus kúriaéletet működtettek Háromszéken.18 Elsősorban az itt élő nemesi családok és jobbágyok életmódját, világszemléletét tárják fel Tüdős S. Kinga nagyon rendszeres és alapos levéltári kutatásokon alapuló közleményei, melyek főleg a rendszerváltozás után kezdtek rendre megjelenni.19 12. Boér 2007. 13. Huszka 1895.; Kerny 1987. 14. Malonyai 1909. 15. Szőcsné Gazda 1999b. 16. Balogh 1943.; Entz 1996.; Köpeczi Sebestyén 1945.; Palotay 1940.; Palotay 1942. 17. Székely 1973. 18. B. Nagy 1970.; Tompa 1992.; Gyöngyössy - Kerny - Sarudi Sebestyén 1995.; Tüdős S. 1995.; Nagy B. 2005. 19. Tüdős S. 2001.; Tüdős S. 2003. 257
