Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pozsony Ferenc: Néprajzi kutatások Orbaiszéken
Pozsony Ferenc NÉPRAJZI KUTATÁSOK ORBAISZÉKEN Az itt élő falusi gazdacsaládok épített örökségével már kevésbé foglalkoztak a kutatók.20 Zakariás Attila kéziratban maradt, még az 1980-as években végzett felmérései azt tárták fel, hogy a 8-10-12 gyermekes orbaiszéki családok a 19. század második felében milyen hatalmas méretű házakat építettek. Ugyanakkor a jelzett korszakban megkezdődött a gazdacsaládok hajlékainak belső tagolódása, ami csakhamar a reprezentációt és a rituális életet szolgáló tisztaszoba elterjedését eredményezte. A térségben közvetlenül az első világháború után honosodott meg a két gyermekes családi modell, s ezt a folyamatot csakhamar a családi házak belső szerkezete és mérete is követte. A jelzett korszakban a legtöbb településben egyértelműen elkülönült a hálószoba és a vendégváró tisztaszoba a családi ház mindennapi életterétől, a lakószobától. Ugyanakkor ezt a folyamatot kísérte a lakberendezés átalakulása is. A feltörekvő családok szobáikat már városon, elsősorban Kézdivásárhelyen és Brassóban működő asztalosok szecessziós bútoraival rendezték be. A hajdani ácsolt és festett bútorok a 20. század első felében végleg perifériára szorultak, legtöbbször csak tárolásra használták a nyári konyhákban vagy a padlások terében.21 Elsősorban a gyors polgárosodásnak köszönhető, hogy a 19. század végén a vidék népművészete és népi kultúrája már nem „színeződött” és virágzott úgy ki, mint például Kalotaszegen vagy Torockón. A fokozatos kultúraváltás azonban megnyilvánult még a hagyományos öltözet és lakáskultúra korai polgárosodásában, a gyermeknevelési eszmények gyökeres megváltozásában, a szabadidő használatában, valamint különböző polgári egyletek (pl. tűzoltó egyesületek, dalárdák, gazdakörök, sportklubok stb.) korai megjelenésében is.22 Szőcsné Gazda Enikő levéltári kutatásai éppen azt tárták fel az utóbbi évtizedben, hogy a polgári tárgykultúra hogyan és mikor honosodott meg Orbaiszék falvaiban.23 A vidéken kutató tudósok már a 19-20. századok fordulóján kihangsúlyozták, hogy a Háromszéken, Orbaiszéken élő székelység viszonylag korán kivetkőzött hagyományos népi kultúrájából. Valószínű, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán is elsősorban éppen emiatt kerülte el ezt a vidéket, amikor az erdélyi és a bukovinai népzenét szándékozott összegyűjteni.24 Később hasonlóan vélekedtek a magyar néptánckutatók is. „A székely táncdialektus legpolgárosutabb területe Háromszék, régiesebb foltjai Nyárádmente, Udvarhely keleti része és Felesik, a leggazdagabb pedig Marosszék.”25 Jánosi József kutatásai Kodály és Martin megállapításait igazolták. Már a 20. század első évtizedeiben Orbaiszék székely közösségeiből eltűntek a régi stílusú táncok, s azokban különböző kötött sorrendű, polgári táncok (pl. két- és négylépő, gólya, polka stb.) honosodtak meg, majd népszerű nyugat-európaiak (pl. valcerek, tangók stb.) terjedtek el különböző budapesti cigányprímások és tánctanárok közreműködésével, akik urbánus minták alapján működő polgári tánciskolákat kezdeményeztek télen a vidék helységeiben.26 Érdekes jelenség, hogy a ma-, gyár ajkú cigány közösségek pár nemzedékkel később is éltek a régebbi magyar népzenei 20. Kertész-Sváb 1908. 21. Bede 2001.; Szőcsné Gazda 2008.; Gazda A. 2003. 22. Pozsony 2002. 43-50. 23. Szőcsné Gazda 2007a.; Szőcsné Gazda 2007b.; Szőcsné Gazda 2008.; Szőcsné Gazda 2010.; Szőcsné Gazda 2011. 24. Kodály 1976. 15-16. 25. Martin 1980. 41. 26. Jánosi 2004. 19-22. 258
