Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Kolumbán-Antal József: Határőr székelység a középkorban?
Kolumbán-Antal József HATÁRŐR SZÉKELYSÉG A KÖZÉPKORBAN? is logikusnak tűnő állítás a valóságban nem működhetett. A csatlakozás során bármelyik csatlakozó törzs igazolni kívánta katonai értékét és természetesen magának kérte a csatában az élharcos szerepet. Nem azért történt, mert erre kényszerítették, hanem mert bizonyítani akartak. A Képes Krónika beszámol egy eseményről I. Géza királyunk idejéből, mikor egy besenyő csoport a szabadok jogát igényelte a királytól, harci értéküket bizonyítandó, Salamon király ellen ajánlkoztak és vonultak.7 A csatlakozott törzs érdeke az volt, hogy minél rövidebb idő alatt egyenrangú legyen a többi törzzsel, ezt harcos magatartással és katonai értékük bizonyításával érhette csak el. A kabarok már 950 táján kivívták az egyenrangú törzs státuszt, amint Bíborbanszületett Konstantin írja: „Mivel pedig a háborúkban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elöl jártak, az első törzsek rangjára emelték őket.”8 Gond van a „nomád birodalom peremvidéke” meghatározással is. A nomád államok jellemzője a törzsi szerkezet és nem a határ kijelölése volt. A törzsek letelepedését úgy is elképzelhetjük, ahogyan a méhek építik a viaszlépet, az első sejthez ragasztják a következőt, és így tovább. A csatlakozott törzs természetesen a peremre, vagyis kívül került, nem túrhatta ki a szövetség régebbi törzsét a helyéről. De ez nem jelentette, hogy a határ vonalán, vagy esetleg több részre tagolva foglaltak szálláshelyet. A törzs jellemzője a központiság, vagyis a törzs fejedelméhez való igazodás. Csatlakozó törzsek egységét nem bontották meg, a kabarok három törzse is egy fejedelem alatt maradt. Újra Bíborbanszületett Konstantint idézve: „Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan.”9 Csak lázadó törzsek esetében fordult elő, hogy a harcosaikat szétosztották a többi törzs között, hogy elejét vegyék későbbi veszélyeknek. Nehéz elképzelni, hogy egy harcos törzsszövetség, melynél a hadászati szempont dominált és folyamatos mozgásban volt, hogyan szervezhetett magának védelmi törzsrészt a csatlakozottakból, annál is inkább mivel maguk a törzsek látták el a védelmi feladatot is. Bíborbanszületett erre is kitér: „A türköknek ez a nyolc törzse nem engedelmeskedik a maga fejedelmeinek, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak.”10 11 A mongolok története is segít megérteni, hogyan szerveződtek a nomád államok. „A mongolok titkos története”, mely a mongol Anonymus műve és ami Dzsingisz kán uralkodása után kis idővel íródott, tehát megbízható forrás, leírja Dzingisz kán felemelkedését és tetteit. A különböző mongol törzsek sokat háborúztak egymással a felsőbb hatalom megszerzéséért, így nem csoda, hogy Dzsingisz kán a birodalom szervezésekor a katonai szempontokat látta legfontosabbnak, ezredeket állított fel és testőrséget. Az említett forrás külön kitér a testőrség megerősítésére és feladatának leírására: „Minden egyes ezredből való válogatás után nyolcezer lett a nappali őrök száma és az éjszakai őrök meg a tegzesek együtt kétezret tettek ki. így lett tízezer testőr. Dzsingisz kán így rendelkezett. A személyes szolgálatunkra rendelt tízezer testőrt meg kell erősíteni, és a hadsereg derékhadává kell tenni. így rendelkezett.”11 A fentiekből is kitetszik, hogy egy nomád állam szervezésekor az állam központjának, vagyis a fejedelemnek a katonai megerősítése volt a fontos, nem a peremvidék védelme. Dzsingisz kán és az őt követő kánok a hadsereg megszervezése mellett fontosnak tartották a hírszállító há7. KK. 82. 8. Györffy 2002. 116. 9. Uo. 10. Györffy 2002. 117. 11. MTT. 87. 24
