Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Adrienn: A brugenlandi székelyek nyomában - Az őrségi székelyek táji lenyomatainak vizsgálata
Egyed Adrienn A BURGENLANDI SZÉKELYEK NYOMÁBAN-AZ ŐRVIDÉKI SZÉKELYEK TÁJI LENYOMATAINAK VIZSGÁLATA hátsó frontja nem alkot zárt térfalat, több oldalról is jól be lehet látni az udvarokra, az első és a hátsó kertekre. Ezzel ellentétben Németciklényben a szász falvakra is jellemző zártság jellemző. A lakóházak élőkért nélkül, L alakban, részben az utcával párhuzamosan épültek, a gazdasági épületek ehhez kapcsolódó, fordított L alakban, hozzávetőlegesen azonos mélységben zárták le az udvarokat. Ennek az egyöntetű elrendezésnek köszönhetően az udvar minden irányból zárt, a rálátás lehetősége igen korlátozott. A térség jellegzetes háztípusait szemlélteti az 6.a-b. kép. A fából épült, zsúpfedeles házak voltak jellemzőek egészen a 19. század közepéig. Különösen ezeknek a házaknak a tűzveszélyessége miatt ezután áttértek a vályogra és a téglára, illetve a cseréppel való tetőfedésre. A ma hagyományosnak, védelemre érdemesnek tartott háztípus valójában az 1970-es évekből való kisnemesi, árkádos háztípus10, melyből körülbelül húsz darab maradt fenn. Ezek az utcára merőlegesen épültek, az utcafronton három ablakot nyitottak. Az árkád ritkán fut végig a ház teljes hosszán, általában csak az épület második felén alakították ki. A falu helytörténeti gyűjteményét is ilyen házban rendezték be. Ezzel ellentétben az osztrák falvakban az utcával párhuzamosan épített házak jellemzőek, melyeken csupán a nagy, félköríves lezárású kapuzat és a hosszú ablaksor enged kapcsolatot kialakítani a közterületekkel. Egyedül Öriszigeten maradt fenn az Őrség ismert U alakú, zárt háztípusa. A területhasználat változásának tendenciái a 21. században A területhasználat változásának fő tendenciáinak megállapításához három mintaterületen végeztem vizsgálatokat. A jelen tanulmányban bemutatott őrvidéki terület mellett Magyarországon Pécs térségében, Erdélyben pedig a Hargita megyében található Firtos hegy környékén. Ezekre a példákra alapozva a következő tényezőket vizsgáltam: • települések összenövése • új, a település egészhez nem illeszkedő településrész megjelenése • kézimunkaerő-igényes területhasználatok visszaszorulása • extenzív területhasználatok visszaszorulása • parlagosodás • beerdősülés A települések összenövése olyan általános, hogy tulajdonképpen globális problémának tekinthető. Az Őrvidéken Alsóőr és Vasvörösvár már évszázadokkal ezelőtt összenőtt. A Firtos térségben Parajd és Alsósófalva összenövése kezdődött meg néhány évvel ezelőtt, és ha a terjeszkedés tovább folytatóik, előbb-utóbb Felsősófalva fizikai önállósága is veszélybe kerül. A Baranya megyei Orfű öt önálló település adminisztratív összekapcsolásából jött létre, de ebben az esetben a falvak annak ellenére sem nőttek össze fizikailag, hogy a nagymérvű turisztikai fejlesztés következtében két új településrész is kialakult. A települések összenövésének megakadályozására számos térségben vannak törekvések, ám ezek hatékonysága igen eltérő. Az új, a régi település karakteréhez nem illeszkedő településrészek kialakulása a falvak összenövéséhez hasonlóan elterjedt probléma. A vizsgált területekről a legjellemzőbb példák Vasvörösváron (Burgenland), Keszün (Magyarország) és Farkaslakán (Erdély) ta10. Éger - Szesztay 2008. 246
