Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Kolumbán-Antal József: Határőr székelység a középkorban?
Kolumbán-Antal József HATÁRŐR SZÉKELYSÉG A KÖZÉPKORBAN? A székelység eredete sok történészt foglalkoztatott és több elmélet született. A különböző elméletek talán csak egy dologban egyeznek: az Árpád-kori székelységnek elsőrendűen határőr szerep jutott. Györffy György szerint: „Ha most megfigyeljük, hogy a jelentősebb, oklevelekből ismert telepek hol terültek el, az derül ki, hogy az országhatáron, a feltehető egykori gyepűvonal mellett. Kétségtelen tehát, hogy a székelységnek a korai magyar birodalomban határvédő szerepe volt.”1 Benkő Loránd, Györffy közléseit is felhasználva, de a nyelvészet eszközeivel dolgozva, fogalmazza meg elméletét: „így hát a székelyek eredetileg nem külön etnikai csoport, hanem a központi hatalom által szervezett határvédők katonai csoportja. Véleményem szerint tehát a székely népnév sem etnikumot, hanem foglalkozást jelölt eredetileg.”1 2 Egy kicsit részletesebben fogalmaz később: „Az egyes székely csoportok mindenütt az ország nagyon fontos, stratégiailag exponált terepein, útszakaszainál helyezkedtek el, mi több, épp itt sűrűsödtek, láncolódtak össze, amely irányból történelmünk tanúsága szerint az akkori uralmi-politikai környezetviszonyok között a korai magyar királyságot leginkább érhették idegen támadások, betörések. Ez a helyzet a székelység elsőrendű, alapvető szerepét vetíti elénk a XI-XII. század magyar országvédelmében.”3 Kristó Gyula nem fogadja el Benkő állítását, így fogalmaz: „Nem minden káliz volt ugyanis a királyi kincstár kezelője, nem minden orosz szolgált a királyi udvar ajtónállójaként, és nem minden székely számított mindenkoron határvédőnek. A székely nevet tehát nép-és nem foglalkozásnévnek tekinthetjük.”4 Az Árpád-kori székelyek feladatának megítélésében Kristó is egyetértésben van a korábban idézettekkel: „Az eredendően lovasnomád székelyek a magyarokhoz való csatlakozásuk idejétől, a 9. század első felétől kezdődően katonai-határvédelmi szolgálatot teljesítettek mindenkori uraiknak, a fejedelemnek, a királynak, illetve a király tisztviselőinek.”5 Nem kell csodálkozzunk, hogy a közvélemény az Árpád-kori székelységet határőrként ismeri, és a határőrszékelység általánosan elfogadott fogalom lett. Amennyiben a székelyek Árpád-kori szerepét nem a székely-eredetkérdés szemszögéből vizsgáljuk, már nem ennyire egyértelmű a válasz. Több úton közelítünk a témánkhoz. Ahhoz, hogy ne essünk automatizmus vagy általánosítás hibájába, először vizsgáljunk meg egy sokat idézett állítást, mely Kristó tollából így hangzik: „A csatlakozott katonai segédnépeket a nomád birodalom peremvidékein telepítették le, s nekik kellett meggátolniuk azt, hogy harcias szomszédaik betörjenek birodalmuk szállásterületére, illetve nekik kellett saját birodalmuk katonasága számára utat nyítaniuk, ha támadásba lendült.”6 Első pillantásra nagyon 1. Györffy 1990. 16. 2. Benkő 1990. 121. 3. Benkő 2005. 273. 4. Kristó 2002. 14. 5. Kristó 2002. 79. 6. Kristó 2002. 74. 23
