Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Nyárádi Zsolt - Sófalvi Andárs: A régészet szerepe a középkori és fejedelemség kori székely falvak történetének kutatásában. Esettanulmány négy Székelyudvarhely melletti település vonatkozásában
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL leletek gyűjthetők innen. Az 5-6. századból, a mai falu központi részén két helyszínen (3. kép, 10-11. lelőhely) világosszürke vagy fakóbarna, apró kaviccsal soványított, illetve finoman iszapok, lassú és gyors korongok fazekak, kis edények, illetve kettős kónikus tál töredékei kerültek a felszínre, egyeseken sűrűn bekarcolt vagy besimított vonaldísszel, melyeket jellegzetességeik alapján a Küküllők völgyében is megtelepedett gepidák tárgyi hagyatékával azonosíthatunk. A késő népvándorláskort (7-9. század) néhány szórványos kézzel készített fazék oldaltöredékei képezik, felületükön vonalköteg díszítéssel. Farcád egyike a legkorábbi középkori településeknek Udvarhely környékén. A mai falu központi részén, a templomtól délre (3., 9. kép, 11. lelőhely) egy olyan településmag leleteit gyűjtöttük össze (szürkésbarna, apró kaviccsal soványított, lassú korongok fazekak perem- oldal- és aljtöredékei, hullámvonalköteggel, illetve ún. fogaskerékmintával díszítve, cserépbogrács peremtöredéke), amelyek arra utalnak, hogy a mai település gyökerei a 12. századig nyúlnak vissza. Mindössze még egy ponton, a belterület déli szélén gyűjtöttünk a késő Árpád-korra jellemző kerámiatöredékeket, viszont - mint utaltunk rá - nem rendelkezünk teljes lefedettséggel a falu területét (pl. a település keleti oldala, a Sükő-patak bal partja) illetően, így egyelőre az Árpád-kori falu kiterjedéséről nem tudunk határozott képet alkotni. Az viszont már egyértelműen kimutatható a felszínen talált leletek alapján, hogy a 15-16. századra a település nyugati része, a Sükő-patak jobb oldalán eléri mai kiterjedését, sőt helyenként jócskán meg is haladja azt (vö. 3. kép). A régészeti leletek alapján nehéz egyelőre arra a kérdésre választ adni, hogy kik voltak a középkori Farcád alapítói, első lakói, ugyanis, mint köztudott a tárgyi hagyaték csak ritka esetekben alkalmazható etnikai meghatározásra, különösen igaz ez a középkori magyar-székely anyagi kultúra esetében. A keresztúrszéki szisztematikus régészeti terepbejárások eredményei, a régészeti lelőhelyek mennyiségi megugrását dokumentálva a 12-13. század fordulóján, rávilágítottak arra, hogy ennek hátterében a székelység megtelepedése áll.12 2. Hodgya 2.1. Egyhdztörténeti adatok Hodgya középkori történetéről hallgatnak az oklevelek. A településre vonatkozó első adat 1566-ból származik (Hogijd)}3 A történeti nyelvészet meghatározása szerint a település neve puszta személynévből14 keletkezett, mely helynévtípus virágkorát az Árpád-korban élte.15 Az egyházi hagyomány és a kései egyháztörténeti adatok szerint a falu a középkorban Farcád filiája volt. Hodgya legelső templomára utaló közvetett adat 1653-ból ismert, ekkor a hodgyai hívek arra hivatkozva, hogy igen megsokasodtak, kérelmezték a farcádi lelkészt, hogy minden negyedik vasárnap járjon át Hodgyába prédikálni. Ezt a farcádiak ellenezték. A vitás ügynek 1653 márciusában vetett véget az egyházi vizitáció, amely engedélyezte a hodgyaiak kérelmét azzal a feltétellel, hogy „ketten ketten egy egy szekér fát adgyanak az 12. Benkő 1992. 30. Benkő Elek legújabb székely-történeti összefoglalásában a székelység keleterdélyi megtelepedését néhány évtizeddel korábbra keltezi. Vö. Benkő 2010. 223-233. 13. SzO. II. 203. 14. Kiss 1988.1. 599. 15. Vö. Fehértói 2004. 388-389. 173
