Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Nyárádi Zsolt - Sófalvi Andárs: A régészet szerepe a középkori és fejedelemség kori székely falvak történetének kutatásában. Esettanulmány négy Székelyudvarhely melletti település vonatkozásában
Nyárádi Zsolt — Sófalvi András A RÉGÉSZET SZEREPE A KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI SZÉKELY FALVAK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁBAN Hodjaiak, melylyeknek harmada legyen az Mesteré”'6. Amennyiben nem teljesítenék ezt a feltételt, akkor marad a régi rendtartás. Érdekes kérdést vet fel a székelykeresztúri Molnár István Múzeum gyűjteményében található, 1670-es évszámmal ellátott kő keresztelőmedence, amely állítólag Hodgyából került a múzeumba, viszont pontos származási körülményei nem tisztázottak kellőképpen. Különös, hogy ilyen liturgiái tárgyat készítettek a 17. században református környezetben.16 17 Amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban hodgyai használatra készült, úgy ez is a középkori egyházi szokások egyik érdekes továbbélése lesz székely környezetben a reformáció után. Az mindenképpen bizonyos, hogy a fejedelemség kori templom 1749-ben már nem állt, ugyanis ebben az évben Varga Judit és fia, Benkő György új templomhelyet adományoztak a falu Udvarhely felőli végében. Ide a falusiak sövényből építettek templomot.18 A fejedelemség kori templomépületről és annak helyéről nem rendelkezünk konkrét adatokkal és tárgyi maradványokkal. Nincsen helyi középkori vonatkozása a hodgyai egyház tulajdonába került, kiváló kvalitású, késő gótikus stílusjegyeket hordozó ónkannának19, melyet 1801-ben adományozott Tamási Károly és felesége Mauchs Jozefa a református egyháznak. Arra vonatkozóan, hogy az igen ritka középkori ónedény miként került a Tamási család birtokába szintén nincsenek adataink. Az egyházközség az adományt 1879-ben Cserey Jánosnéval egy úrasztali kehelyre cserélte, amely így a sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteményébe került, és a II. világháború idején elpusztult.20 A hodgyai református egyházközség csak 1752-ben lett önálló. A két egyház szétválásakor jutottak hozzá egy, feltehetően Szabó István által 1586-ban adományozott, peremén aranyozott ezüst keresztelő pohárhoz, amelynek készítője az alján található LF monogram alapján, nagy valószínűséggel a brassai ötvös céh 1551-1554 közötti céhmestere, Lenart Fischer volt. 2.2. Régészeti terepbejárások Hodgyában Hodgya területét a farcádival egy időben kutattuk. A Sükő-patak völgyének enyhe kitágulásánál létrejött település belterületét és környezetét 2007-ben sikerült elég átfogóan bejárni. A mai falu létrejöttét megelőző élet nyomát csak szórványosan sikerült kimutatni. A völgy nyugati oldalának egyik pontján, a Sükő-patak alsó teraszán atipikus, kulturálisan pontosabban meg nem határozható rézkori vagy bronzkori edények oldaltöredékeire és kőeszközre bukkantunk. Néhány vörösesbarna, apró kaviccsal soványított, kézzel készített fazék oldaltöredéke a református parókia kertjéből arra utal, hogy késő népvándorláskori (7-9. század) településnyomokkal is számolnunk kell Hodgyában. Igazi meglepetés volt — ugyanis akkor még kevés ilyen esetpéldánk volt — az Árpádkori Hodgya tárgyi leleteinek a felderítése. A mai falu belterületének nyugati peremén, a 16. LEOSU. 28. 17. A keresztelőmedencék használatára református körökben még a 18. században is találunk példát. A debreceni református egyház 1759. évi protokollumában ilyen keresztelést láthatunk az egyik ábrázoláson. Az egyházjog nem tiltotta a keresztelőmedencék alkalmazását, melyek elveszítve középkori liturgiái szerepüket, a régi szokások továbbéléseként még sokáig használatban maradhattak. 18. A hodgyai templomépítések történetéhez: Derzsi - Nyárádi 2007. 19. Dávid 1981. 139-140., 108. kép. 20. Dávid 1981. 139-140. 174
