Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Nyárádi Zsolt - Sófalvi Andárs: A régészet szerepe a középkori és fejedelemség kori székely falvak történetének kutatásában. Esettanulmány négy Székelyudvarhely melletti település vonatkozásában
Nyárádi Zsolt - Sófalvi András A RÉGÉSZET SZEREPE A KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI SZÉKELY FALVAK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁBAN további csontváz nem volt benne. A beásás, konkrét fogódzók híján, feltételesen egy el nem készült kripta alapozási munkálataihoz köthető. A 2. szelvényben (a déli diadalívtől keletre) több járószintet azonosítottak a feltárás során. A szentélylépcsőhöz tartozó, sárga homokra helyezett téglapadló téglaméretei: 25,5-26x12,5- 13x4,5-5 cm. Itt többszörös bolygatás nyomait rögzítették. A téglapadló alatt szabálytalanul elhelyezett lapos kövek egy korábbi fapadló támaszai lehettek, alattuk ugyanis laza, kevert föld található. Az alapfalakon átépítésre, visszabontásra utaló jelek nem voltak láthatók, a diadalív és a szentély egyidősnek tűnik (noha a szentély alapfalán, a diadalívtől eltérően alapozási párkány nem volt megfigyelhető). A téglatöredékeket is tartalmazó alapfalak mellé váltakozva sárga és fekete agyagrétegeket döngöltek (ez a fal alá is behúzódott), azaz a hajótól eltérő alapozási technikát használtak. A szentély és a hajó alapozási eltéréseinek azonosítása után, ami nyilván eltérő periódusokra utal, a hajó északi fala mellett nyitották a 3. szelvényt, egy javításra, bővítésre utaló falhiba mellett. A sejtéseket az alapfalak vizsgálata igazolta. A nyugati, hajóhoz tartozó alapfalat szűz földbe ásták. Ettől keletre jól látható volt egy kiszedett fal, az egykori diadalív nyoma. A keleti rész az előbbiektől jelentősen eltért: alapozási mélysége, falszövete és a fal mellé döngölt agyagos rétegek megegyeztek a diadalív déli oldalán megfigyelt jellegzetességekkel, azaz a gótikus átépítésekhez tartozó bővítéshez tartozik. A régészeti ásatás eredményei röviden az alábbiakban foglalhatók össze a templom építéstörténetére vonatkozóan. A templomot egy, minden bizonnyal Árpád-kori temető előzte meg. Erre épült rá utólag a legkorábbi kőtemplom. Ennek nyugati falát a torony építésekor elbontották, déli és északi hajófala a mai hajó nyugati felének falaival azonos, belső hossza 7,6 m volt. A későbbi átépítéskor a korábbi szentélyt teljes egészében, az alapozást is felszedve, elbontották. A 15-16. században a hajót kelet felé megnyújtották, felépítették a sekrestyét és a mai szentélyt. Ekkor látták el támpillérekkel a hajót is, melyek egy része ma sincs kötésben a falakkal. Vélhetően ekkor épült meg az első nyugati harangtorony is, melyet 1629-ben renováltak. A hajó boltozatát szintén ekkor cserélték kazettás mennyezetre. A Sükő-patak völgyében végzett terepbejárásainkat Farcádon kezdtük 2007 márciusában. A mai település helykiválasztása a lehető legkedvezőbb szempontok szerint történt, melyet a régészeti kutatások eredményei is igazoltak. Farcád a Sükő-patak legtágasabb medencéjében található, itt a völgy jelentősen kitágul, mindkét oldalon lapályos szántók, legelők találhatók, melyeket kisebb patakok tagolnak. Terepbejárásunk során nem sikerült a teljes belterületet lefednünk, így adataink csak tájékoztató jellegűek. A beltelkeken azonosított településnyomokon kívül jelentős lelőhelyeket sikerült felfedezni a falutól nyugatra fekvő szántókon. Noha tanulmányunk elsősorban a középkori falu történetére összpontosít, röviden bemutatjuk a korábbi időszakok leleteit is. A völgyben több ponton gyűjtöttünk őskori településnyomokra utaló leleteket. A rézkor — bronzkor időszakát vörösesbarna, illetve kívül redukált égetésű, durva kaviccsal soványított tárolóedények perem-, oldal- és aljtöredékei képviselik (egyenes perem alatt plasztikus bordadísz, éles hasi törésű bögre fülindítása, enyhén kihajló kisedény peremtöredéke). A vaskor kései periódusát (La Téne) néhány jellegzetes szürke színű, korongok tál töredéke képezi. Egy leletcsoport (3. kép, 11. lelőhely) a középkori templomtól délre, a kultúrház környezetében római kori településnyomokra utal (szürke, korongok perem- és oldaltöredékek, illetve vörös színű edénytöredékek, egyesek felületén sötétvörös festéssel). A völgy jelentőségét, kedvező adottságait mi sem mutatja jobban, hogy a népvándorláskor századaiból apró településekre utaló 172
