Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Nyárádi Zsolt - Sófalvi Andárs: A régészet szerepe a középkori és fejedelemség kori székely falvak történetének kutatásában. Esettanulmány négy Székelyudvarhely melletti település vonatkozásában
Nyárádi Zsolt — Sófalvi András A RÉGÉSZET SZEREPE A KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI SZÉKELY FALVAK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁBAN. ESETTANULMÁNY NÉGY SZÉKELYUDVARHELY MELLETTI TELEPÜLÉS VONATKOZÁSÁBAN Bevezetés A címben megelőlegzett mondanivaló középkorász körökben ma már közhely. Mégis sok újat tartogathat számunkra, ugyanis minden falunak sajátos, részleteiben egyedi története van, amelynek feltárását, írott források hiányában egyre inkább a régészet hivatott betölteni. A régészet szerepét a középkori települések kutatásában már évtizedekkel ezelőtt felismerték Magyarországon, noha a középkori Magyar Királyság központi és nyugati részei sokkal gazdagabbak írott forrásokban, mint Székelyföld.1 A régészet lehetőségeit a középkori székelyföldi falvak történetének feltárásában az 1950-es évektől folyó szórványos, kisfelületű kutatások már korán jelezték.1 2 A középkori Keresztúrszék területének szisztematikus régészeti kutatása viszont robbanásszerűen megnövelte a település-, egyház- és gazdaságtörténet adatait, az anyagi kultúra színes aspektusain keresztül bepillantást nyújtva a társadalom, anyagi kultúra, vallási élet stb. részleteibe. Benkő Elek munkája egyben kijelölte a további kutatások munkamódszereit is, melyek közül az egyik legfontosabb talán az a megfigyelés volt, hogy a középkori székelyföldi falvak nagy többsége a mai települések alatt, azok belterületén keresendő, ugyanis a középkori településpusztásodás és a települések mobilitása nem volt számottevő Keresztúrszék és anyaszéke, Udvarhelyszék területén. A középkori település- és népességfolytonosságnak tulajdoníthatóan - az írott adatok hiányát ellensúlyozandó - a falvak középkori történetének kutatásában nagy szerephez jutottak a hagyományok, dűlőnevek, illetve újkori térképészeti források is. A keresztúrszéki tanulságok Udvarhelyszék vonatkozásában nem hagytak kétséget afelől, hogy a terület középkori történetének vonatkozásában a régészeti kutatások szintén újraírják annak történetét. Az ezredforduló előtt Udvarhelyszéken — Keresztúrszéket leszámítva — a középkori falvak kutatása szinte teljesen mellőzött volt (a ritka kivételek közé sorolható Bögöz, Décsfalva, Kányád és Homoródszentpál). A Sóvidéken végzett terepbejárásokat3 követően, 2005 után kezdtük el Udvarhelyszék településeinek intenzív régészeti kutatását, amely elsősorban a tavaszi terepbejárásokat jelenti, ez viszont kiegészül az 1. Tanulságaikra: Benkő 1980. 2. A sepsiszentgyörgyi múzeum Kovászna, Hargita és Maros megyék területén folytatott régészeti ásatásait (Alsócsernáton — Damokos-kert, Angyalos, Nagymedesér, Réty, Sepsiszentgyörgy — Bedeháza, Sepsiszentgyörgy - Killyén, Székelykeresztúr, Torja) lehet kiemelni, melyeket Horedt Kurt és/vagy Székely Zoltán régész irányított. Összefoglalóan ld. Székely 1990. Mindezek mellett még a csíkszentkirályi Árpád-kori településrészlet kutatása érdemel említést. Ld. Preda 1959. 3. Sófalvi 2005. 51-54. 169
