Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Demjén Andrea: Előzetes beszámoló a Both váránál végzett régészeti kutatásokról
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL Az ásatási eredmények alapján meg lehetett határozni a torony kiterjedését: a feltárt falak egy 11x8 m-es külvilágú tornyot rajzoltak ki (belső alapterülete: 6,70x3,70 m; 8-10. kép). A torony belsejében feltárt felületen nem találtunk járószintet, nem került elő leletanyag sem, amely alapján építési idejét pontosan meghatározhattuk volna. Keltező leletek hiányában ekkor még elfogadtuk Székely Zoltán 15-16. századi keltezését.25 2010-ben a kutatások főleg a kerítőfal nyomvonalának a tisztázására, valamint a vár építéstörténeti periodizációjának meghatározására irányultak. A lakótorony nyugati részén, a torony tövében egy 8x2,5 m alapterületű felületet nyitottunk (6. szelvény), amelyben a legnagyobb meglepetésünkre nem került elő a Székely Zoltán által feltüntetett kerítőfal (7. kép/2). A felső gyökeres, köves humuszréteg eltávolítása után, a teljes felületet a toronyból leomlott köves, sok habarcsot tartalmazó omladék töltötte ki. Jól látható volt, hogy helyenként a habarcsos kövek felgyűltek, egyfajta torlaszt képezve, amely összekeveredett a torony falaiból kihulló vagy az eső által kimosott habarcsrögökkel és földdel. 1960-ban az ásatók valószínűleg a felgyűlt habarcsos, köves omladékot vélték a kerítőfal maradványának. A kutatási felület azért is bizonyult szerencsésnek, mert a szelvény keleti végében, közvetlenül a torony tövében, az omladék alatt egy szürkésbarna, enyhén köves, faszenes rétegben állatcsontot és a 13. század második felére — 14. század elejére keltezhető kerámiát találtunk (9. kép). A torony tövébe kidobált szemét annak építésére és időszakos használatára utalhat. 1960-ban az ásatók megállapították, hogy a vár kerítőfala a 20. század elején épült fakápolna közepe táján, az alatt található. A geofizikai kutatások a kerítőfalat jóval nyugatabbra jelezték, mint ahogyan azt az 1960-as ásatási alaprajzon feltüntették. Az új kutatás célja az volt, hogy pontosítsuk a kerítőfal nyomvonalát. Az 1933-ban épült kápolna északi oldalánál kijelölt 7. szelvényben (mérete: 4x2,5 m) a kerítőfalnak csak a keleti, külső falsíkját tártuk fel (11. kép). A szelvényünkbe a délnyugati sarokban egy 1,10 m-es szélességű falszakasz esett bele, míg az északnyugati saroknál a kerítőfal befordult a nyugati metszet alá. A feltárt falsík szerkezeti felépítése az 1. szelvényben feltárttal azonos volt, azzal a különbséggel, hogy a külső falsíkot lapjára rakott közepes és nagyobb méretű, tört palatömbökből képezték ki. A felmenő fal 0,80 m magasan állt, környezetéből nem került elő leletanyag. A kápolna keleti oldalán, a védősánc déli részén nyitott 8. szelvényben (mérete: 7,5x2 m) a gyepréteg alatt, a szelvény nyugati végében előkerült gödör kivételével, melynek rendeltetése egyelőre nem tisztázott, mindenütt jelentkezett az altalaj. A feltárás eredményeinek értékelése26 A 2009-2010. évi régészeti ásatások eredményei egyértelművé tették egy kőből épült torony és az ezt övező kerítőfal meglétét (12. kép). Megfigyeléseink szerint a 11x8 m-es alapterületű tornyot az alapkőzetre rakták, alkalmazkodva a terepi adottságokhoz (a déli fal külső síkját közvetlenül a szikla peremére építették). Bejárata feltehetően a keleti oldalról nyílt. A torony keleti részét övező kör alaprajzú kerítőfalat, habarcsa és eltérő építési technikája alapján a toronnyal nem egyszerre építhették, leletanyag hiányában ennek építési idejét nem tudtuk pontosan meghatározni. Kérdéses maradt a kerítőfalnak a toronnyal való kapcsolata is. Stratégiai szempontból teljesen felesleges volt kerítőfalat építeni a nyugati, torony alatti 25. Gogáltan - Demjén - Sófalvi - Nyárádi - Botha - Zólya 2010. 65. 26. Köszönettel tartozom Sófalvi Andrásnak és Benkő Eleknek a tanulmányomhoz fűzött észrevételekért és a hasznos útbaigazításokért. 153
