Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Demjén Andrea: Előzetes beszámoló a Both váránál végzett régészeti kutatásokról
Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁRÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL részen, mivel a torony önmagában is védhető volt. A nagy kérdés az maradt, hogy az 1. és 7- szelvényekben feltárt kerítőfal hol csatlakozik a toronyhoz? 2009-ben a 3. és 4. szelvényekben nem találtuk annak nyomát, hogy a kerítőfal a torony északnyugati, illetve a délnyugati sarkához csatlakozott volna. A kiszerkesztett összesítő alaprajzon {12. kép) a kerítőfal vonala csak feltételesen fogadható el, remélhetőleg az elkövetkező kutatások majd pontosítják és választ adnak erre a kérdésre is. A torony tövében talált, az Árpád-kor végére keltezhető leletek, a rétegtani megfigyelések alapján, még a vár életében kerültek mostani helyükre, mivel a szürkésbarna, enyhén köves, faszenes, állatcsontot és kerámiát tartalmazó réteget fedte a torony omladéka (a torony omladékból nem került elő leletanyag; 7. kép/2). A felszínre került szegényes leletanyag: 29 darab állatcsont (fajra pontosan 16-ot lehetett meghatározni)27 és 33 darab kerámiatöredék (ebből csak kilenc darab volt értékelhető) nagyon csekély, ha a feltárt felület nagyságát vesszük figyelembe (114 m2). A leletanyag mennyisége, a járószint hiánya (járószint egyik kutatott felületen sem volt megfogható, a sziklafelszín és az erózió együttes hatása miatt) a vár alkalmi használatára utalnak. A kerámiaanyagban az Árpád-kor végére jellemző edényformákat és díszítéseket találunk {9. kép). A talált peremtöredékekre jellemző az egyszerű kihajló, levágott vagy a tölcséres, lekerekített forma. Az oldaltöredékeken megtalálható a sűrűn bekarcolt, vízszintes vonaldísz, valamint a különböző elrendezésű bekarcolt hullámvonaiköteg díszítés {9. kép/5-8). A Gyergyói-medencében a leletek egyelőre párhuzam nélküliek, székelyföldi környezetben viszont számos analógiát találunk rájuk.28 Az ásatási megfigyelések alapján — szemben a késő középkori keltezéssel — kimondható, hogy a vár, legalábbis annak tornya legkésőbb a 13. század végére felépült. Both vára legközelebbi párhuzamai, tipológiai osztályozás alapján, székelyföldi környezetben a négyszögletes tornyú kézdialmási Álmos vára29, a 12-13. századi oklándi Kustaly vára30 illetve a vargyasi toronyvárak31. Ezek közül Álmos vára esetében a torony építése szintén megelőzte a kerítőfalét. Az új ásatási eredmények lehetővé teszik, hogy feltevéseket és válaszokat fogalmazzunk meg az erősség építésének és funkciójának kérdésében. Székelyföldi magánföldesúri várakkal egyre gyakrabban számol a kutatás, habár építőik kilétére, valamint a várak területének birtokjogi hovatartozására nincsen adat.32 Újabban Sófalvi András a székelyföldi várak formai jegyei, valamint leletanyaga alapján kísérelt meg egy vártipológiát felállítani.33 A gyergyó-27. Az állatcsontok vizsgálata alapján 13 csontot nagypatás (valószínűleg szarvasmarha) állatok kisméretű hosszú- és laposcsontjainak töredéke alkotja. A háziállatok gyakorisági sorrendje a leletanyag alapján a következő: szarvasmarha - házisertés — háziló, juh/kecske. A lelőhelyen a háziállatok csontjai mellett egy gímszarvas csontja is megtalálható. A leletek konyhahulladéknak tekinthetők. Bárd- és vágásnyomok nem észlelhetőek rajtuk, mégis kisméretűek (átlaguk 5-7 cm), ami intenzív darabolást jelez. Az állatcsontok elemzését Tugya Beáta végezte, segítségéért köszönettel tartozom. Jelen leírás az általa készített Jelentés Gyergyószentmiklós — Both-vár állatcsont leleteiről előzetes jelentés alapján készült, részletes közlésésre az ásatások befejezése után kerül sor. 28. Benkő 1992. 170-171. 33. tábla; Botár 1999. 247-272. 29. Székely 1980. 39-43.; Karcag - Szabó 2010. 187-188. 30. Sófalvi 2009. 5-30.; Sófalvi 2011. 247. 31. Székely 1976-1977. 63.; Bordi 2007. 287-300. 32. Benkő 2009. 230-231.; Benkő 2010. 239.; Sófalvi 2011. 241-249. 33. Sófalvi 2011. 243-249. 154
