Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Bordi Zsigmond Lóránd 13-14. SZÁZADI MAGÁNVÁRAK KOVÁSZNA MEGYÉBEN A torony 3,25-3,40 m átmérőjű belsejének falfelületén négy gerendafészek-sor figyelhető meg, a bejárat küszöbszintjétől mért 2,20 m (1. szint), 4,10 m (2. szint), 4,90 m (3. szint) és 6,00 m (4. szint) magasságban. Míg az 1., 2. és 4. szint gerendafészkeinek szerepe egyértelmű: ezek tartották az emeleteket elválasztó födémeket, addig a 3. szint gerendafészkeinek szerepe tisztázatlan, az is megtörténhet, hogy valamelyik 20. századi átalakítás során készültek. Ugyancsak kérdéses a 2. szinten található gerendafészek-sor helyzete is, ugyanis az erre fekvő padlózat megfelezi az emeleti ajtónyílást. A régészeti kutatás során kiderült, hogy a torony környékét egy, helyenként 1,85 m vastagságot is elérő omladékréteg borítja. Ezt figyelembe véve, a torony bejárata valóban az első emeletről nyílt, de az nem a mai felső ajtó, hanem éppenséggel a jelenlegi földszinten található bejárat volt, amely a középkorban 1,65 méterrel emelkedett a talajszint fölé. Az épület nem három, hanem legalább hat szinttel rendelkezett. Alól a „vak”, csak a fölötte levő szintről megközelíthető földszint található, fölötte pedig három fából készült padlózat által elválasztott emelet következett, amelyek között a közlekedést feltehetőleg falépcsők segítségével oldották meg. A torony leggondosabban kialakított helyisége a harmadik emeleten található. Itt egy álboltozattal fedett, kandallóval és ablakkal ellátott helyiséget alakítottak ki. A kőből rakott, boltozott kandalló füstelvezetését a torony falába vágott kémény biztosította. Az ablak és fülkéje kettős szerepet töltött be, egyrészt megvilágította a helyiséget, valamint innen indult a következő emeletre vezető, a falba épített, annak görbületét követő lépcsősor is, amelyről elképzelhető, hogy a negyedik szinten egy, a lentihez hasonlító ablakfülkében végződött. A felső emeletekről alig rendelkezünk adatokkal, csak annyit lehet feltételezni, hogy ezek is deszkapadlóval voltak egymástól elválasztva, valamint azt, hogy a legfelső emeleten kellett létezzen egy ajtónyílás. Az épület alaprajzából adódóan feltételezhető, hogy egykor egy kúp alakú, feltehetőleg zsindellyel borított tetőszerkezet fedte. Az északi torony helyén jelenleg csak egy nagyméretű, mintegy 22-25 m átmérőjű, a vár belső területénél 2,5-3 m-rel magasabb halom található. Az egyetlen fennmaradt 19. századi leírás alapján58 — különösen azok után, hogy e közlések más esetekben is helyesnek bizonyultak -, feltételezhető, hogy ez is kör alaprajzú lehetett, és mintegy 20%-kal volt nagyobb a délinél. A déli torony környékén elvégzett ásatás és tereprendezés nagyon gazdag, cserépedénytöredékekből, szögekből (17 db.), nyílhegyekből (2 db.) álló leletanyagot hozott a felszínre. Sajnálatos azonban, hogy a leletanyag csak a torony és környéke relatív keltezéséhez (14. század) nyújt támpontot, ugyanis legnagyobb része nem a járószintekből, hanem a fölöttük található, a kincskeresők által kitermelt és szétszórt földből került elő. A kerámialeletek között talált nagy mennyiségű konyhai készlet kategóriába sorolható edény nem igazán köthető a toronyhoz, és arra enged következtetni, hogy a környéken egyéb épületek is lehettek. A leletanyag egyik legérdekesebb darabja egy hatkaréjos szájkialakítású, ívelt testű, talpas kehely {22. kép), amelynek szürke, simított felületét párhuzamosan futó finom hornyok díszítik.59 Egyedi, feltehetőleg a fémből készült kelyheket utánozó alakjára nem rendelkezünk semmilyen párhuzammal, de a budai vár ásatása során felszínre került hasonló talpkialakítású és díszítésű leletek alapján60 ez is a 14. századra keltezhető. A kehely vékony, alig 3 mm 58. Orbán 2002. 97. 59. A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében, ltsz. 19386; magasság: 11,8 cm, peremátmérő: 8,5-9 cm, fenékátmérő: 4,5 cm. 60. Holl 1963. 345., 74. kép 1-6. 128