Zepeczaner Jenő (szerk.): Orbán Balázs kiadatlan fényképei (Székelyudvarhely, 2000)
M. S. Cs.) photograpkiroztafe, melynek igen szerencsésen felfogott, jól sikerült képeit az ülésen bemutató, be egyszersmind terjedelmes munkáját, melybe a képek szánva vannak". Az itt leírtak alapján kétfelé logikai következtetést vonhatunk le: Ha elfogadjuk Erdélyi Lajos egyikként logikusnak látszó okfejtését, mely szerint a monografia néprajzi (népvise leti) fényépanyagát ALezei készítette, ez azt jelenti, hogy a székelyudvarhelyi múzeumban őrzött és most közlésre került felvételek valamikor 1862-63-ban készü ltek, ba azonban a fényképeken feltüntetett 1865-ös évszám a pontos, akkor az azt jelenti, hogy ezeket Orbán Bal ázs egymaga készítette. 1864 tavaszán ugyanis ^Mezeiről, mint „súlyos szembajban sínylődő festész"-ről írtak, ib októberben barátja, a nagybányai Gellert László ügyvéd szerint, már „dr. Siklósi Károly budai vízgyjgyintézetóben" ápolják. Betegségén azonban már nem tudtak segíteni. H amarosan teljesen elvesztette lakását, élete hátralévő éveit Promotoron töltötte, ahol veje postamester volt. Itt is hunyt el 1882 .szeptember 8-án. Orbán Bal ázs (1829-1890) életrajzi adatait jól ismerjük. Az ő esetében e felvételek kapcsán elsősorban arra keressük a választ, hogy hol és miként került a fotografálás köze lébe, hiszen Mezei betegségét követően már egymaga készítette korszakalkotó munkájához szükséges, s az idő haladtával egyre jobb minőségű fényképeit. Erdélyi Lajos szerint a fiatal Orbán Balázs i8Ő2-i855 között a Jersey szigetén emigrációban élő leleki Sándor, Perczel AAór, Szemere Bertalan, stb. társaságában itt élő Viktor Hugótól, illetve annak két fiától lesi el a mesterség s titkait, aki közlésre fényképalbumot szándékszik összeállítani az itt készített felvételekbő 1. Azt nehéz megállapítani írja Erdélyi, hogy dagerrotípiával kezdte-e Orbán Balázs a fényképészinaskodást, vagy talbotípiákat, netán az akkor divatba jött Le Gray-féle viaszpapír* negatív eljáiást tanulta-e meg? A szerző kizártnak tartja, hogy a székelyföldi útjain alkalmazott kollódiumos nedves eljáiást sajátította volna el a Hugo-fiúktól, mivel akkor nem írta volna, 1862-ben egy Kolozsváriéi Dévára, Eorma Károly jeles légészhez írt levelében, hogy „éppen a napokban kapván Lázár Kaim ántól egy levelet, amelyben szívesen meghív, hogy látogatnám meg, én elhatározám, hogy leiándulok hozzája, ho 1 Gyurii K; író lytól a photographiát is megtanulhatom..Lényeges tudni, hogy Báió Győrify Veress Fernenél (1802-1916) tanult fotograídni, s tudjuk, hogy afrikai vadászútján több felvételt készített. Ezzel eljutottunk Veress személyéig, aki ezekben az években Erdély legismertebb fotográfusa volt. Bár semmi jel nem mutat arra, hogy Orbán Balázs nála tanult volna tény képezni, az nem kizárt, hogy rajta keresztül jutott el JVLezei József személyéhez, hiszen Veress kapcsolatban állt úgy JVLezei egykori utitársával, Sikó ALiklós festőművésszel, akit egyébbként több ízben is lefényképezett Kolozs megye akkori főjegyzőjével, Halmágyi Sándorral (i83z- 1902k.), akivel Orbán Balázs nagyszabású művének elkezdése előtt, 1862 nyarán járta a Székelyföldet. Halmágyi egyébbként JVLezeivel harcolt Bem seregében, s sógora volt annak a Kr íz bai D ezső Miklós (1817-198/]') írónak és lapszerkesztőnek, akit rokoni szálak fűztek Sikó festőhöz, és akit a Nagybányáról és Szatmáriéi érkezett Petőfi kolozsvári szállásadójaként és kedves bartátjaként tartunk számon. ALindezt csak azért vetem fel, hogy jelezzem, hányfde közvetítéssel történhetett Orbán Balázs és ALezei József megismerkedése. Az már ismert tény, hogy 1863-ban már együtt dolgoztak, de már ekkor megjelentek ALezei szembajának első tünetei. Társa betegségének súlyosbodása arra kényszerítette Orbán Bal ázst, hogy egymaga 4
