Balázs Árpád - Mihály János (szerk.): Harangok a székelytámadt várban. Harangkiállítás Lázár Imre gyűjteményéből (Székelyudvarhely, 2017)
BEVEZETŐ Erdély számos városában (Beszterce, Brassó, Nagyszeben, Segesvár) a középkortól kezdve szinte napjainkig működtek harangöntő műhelyek. Székelyudvarhely nem tartozott közéjük. Hogy napjainkban a székely „anyavárost” mégis harangöntés kiemelkedő helyszíneként tartják számon az elsősorban Lázár Imre (Selwerk Kft.) harangöntő mester tevékenységéhez kapcsolható. A színesfémöntéssel és fémforgácsolással foglalkozó cég tevékenységének a harangöntés bár csak egy kis részét képezi, mégis 2000-től napjainkig több mint 200 harang került ki e műhelyből. Többek közt itt készült el az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark számára Magyarország legrégibb harangjának hasonmása, s a magyarországi Békés város önkormányzata rendelésére, egy 1730 kg. súlyú nagyharang. A cégnek több mint húsz harangja szól már Magyarországon, s még több a Kárpát-medencében. A legtöbb azonban itthon, a Székelyföldön. Jó néhány jutott a moldvai csángó falvakba is. Itt öntötték Székelyföld legnagyobb (huszonkét mázsás) harangját is Gyergyóditrónak. Lázár Imre nemcsak önti, hanem gyűjti is a harangokat. Szenvedélyének köszönhetően számos elrepedt harang menekült meg a beolvasztástól, s gyűjteménye jelenleg több mint 20 harangból áll, ezek közül 13-14 db. több mint 100 kilós. E gyűjteményből 14 harangot a tulajdonos nagylelkűen Székelyudvarhely Megyei Jogú Város önkormányzata és a fenntartásában lévő Haáz Rezső Múzeum kezelésébe adott át, így az eddig raktárban pihenő harangok közszemlére kerülhettek (11 harangot a Székelytámadt vár délnyugati oldalán lévő Bánffy bástya területén, 3 harangot a polgármesteri hivatal udvarán helyeztek el).
