Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)

Hogy is foghatnék

...mi mindenen mentem keresztül, úgy, hogy az igazat mondjam, semmi hazugság ne legyen henne? Most már annyi az időm, mint a tenger - nekifogok s elmesélem. Ha eccer valaki megkapja ezt az írást, abból megtudja, hogy éltem le az életemet, me nem vót egyszerű; s ha tanul belőle, elkerülheti a sok bajt, amin átalmentem a yo év alatt.

Már román világ volt, ’20-ba, mikor megláttam a napvilágot, s a hegy alatt a katolikus templomba 2 hetüs koromba, Szent Anna napján meg is kereszteltek. Apámék jó gazdaemberek vótak, me keresztkomát nem kellett hívni, ajánlkoztak bőven. Anyám sovány, kicsi asszony; apám alig maradt meg a háborúba, de sebesülten, Isten tudja hogy, valahogy hazakeveredett, s osztán dógoztak eleget. A sok gyermekből ötön maradtunk meg anyámnak. Engem, a legkisebbet már inkább a nagyobbak neveltek, s ez biza meg is látszott. Iskolából csak az elemit jártam,

16