Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)
• • • neki elmondani ahogy a nagyobbakot, engem is várt a sok tennivaló: kapálni, takarni, fonni-szőni kellett, s az állatokkal hét baj vót örökké. Sok mindenre nem is emlékszem, sze csak pár év vót a gyermekkorom. Arra igen, hogy az utca gyermekeivel sokat henteregtünk a házunk előtt a libalegelőn, a nyári csepergő után gyúrtuk a sarat a kapu előtt mezítláb - apám kiabált örökké: ,Jdlj félre, Annus te, megtaposnak a lovak, te!” Bár megtapostak volna! Uram, bocsásd meg bűneinket! Böskét s Mancit akkor már kísérgetni kezdték vót a legények, s már el-eljárogattak a fonóba; a szomszédba - a Szilágyi Feriék csőribe vót szervezve akkoriba a tánc, a legények hívták a felszegi cigány muzsikust, Pikót s a bandáját -, sok szép mulatság volt, s verekedés is elég. Osztón addig kívánkoztam, hogy mehessek, hogy apám csak elengedett. De örökké mondogatta anyám, hogy vigyázzak magamra s a híremre. De ha nem voltam eszemnél... 17
