Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)
Termelési folyamat
keket is hordozott, és sok esetben két fiatal közti esküvőt a család ingatlanjainak megléte tette lehetővé. Cserépgyáruk megszüntetésével a család tagjai elhagyták a települést. Ennek egyik okaként a fentebb már részletezett, társadalmi hierarchiát kell tekinteni. A Cserépcsűr nevű hely megfelelő talajösszetétele, kellő mennyiségű agyagtartalma, valamint a közelben levő Faluárok bőséges vize magyarázza azt a tényt, hogy a cserépvetést legkevesebb másfél évszázadon keresztül iparszerűen folytatták. A műhely nem csak a helybeli gazdaságokat látta el cseréppel, hanem a környező falvak igényeit is kielégítette. Az egykori vásárlók vallomásai szerint (sok esetben) a ház fedését megelőzően már egy évvel meg kellett rendelni a cserepet, ez bizonyítja, hogy nagy igény volt a termelőegységre. A föld nélküli kézműves család, az agyag kitermelésére alkalmas helyet, valamint a gyártási folyamat helyszínéül szolgáló Cserépcsűrt egyaránt bérelte. Szántóföldet azonban nem művelt. A cserépvetés tevékenysége lényegében a család egész idejét felemésztette, sőt a felvállalt munka időbeni teljesítése érdekében, a faluból (főleg) női munkaerőt fogadott meg.45 A cserépkészítés nem túl bonyolult, de sok munkával járó mesterség volt. Az agyagot ásóval és lapáttal kitermelték, és fatalicskán, kézi erővel szállították az egyenletes őrölésre használt sárgyúróba. A jó minőségű, időtálló cseréphez akár több éven át készített agyag kellett. A többszöri összegyúrással és (téli) fagyasztással kezelt agyag volt a legalkalmasabb. Végül a megfelelőnek ítélt, megkészült agyagból egy ferde tetejű asztallapon kezdték el a tulajdonképpeni cserépformálást. A felületre, méretarányos kendervászon egyik szélét szeggel rögzítették, a másik szélére köre volt varrva, amelybe egy fapálcát csúsztattak, ennek segítségével pedig könnyedén felnyitható volt. A vászonra vasrámát helyeztek, és kézzel belenyomkodták az agyagot. A hüvelykujjal megformált makkot viszont, a már előzetesen kialakított helyre tapasztották. A fölösleget vizes fával lehúzták, majd a felületet száraz homokkal hintették be. A formát, a benne levő agyaggal fenyőfadeszkából készített szárítólapockára helyezték, s ezt követően, a pálca segítségével, a vászonnal együtt átfordították. A forma eltávolítása után, az elkészült cserép másik oldalát is homokkal szórták be.46 A korai cserepeken látható nyomok azt bizonyítják, hogy a simítást mindenik esetben kézzel végezték. A megformált cserepek a lapockával együtt a szárítóba kerültek. A 45 Pál Dénes, Bodor |ános, Pál Áron, Gothárd Zsuzsika és Györffy Eszter a cserépvetésben, Györffy Sándor pedig a földkitermelésben segítkezett. (Demeter-Zsigmond- Demeter-Zsigmond 2000. 106.) Uo. 107. 27