Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)
Népi építészet
ásva.17 A fal alapanyagául gömbölyű fenyőfarönkök18 szolgáltak. A talpgerendára, gerezdre rakva fektették a fenyőfaboronákat, melyek sarkait keresztfejes kötésekkel illesztették össze. A túlnyúló boronák végét szorosan a fal mellett lefűrészelték.19 A ház falának kialakításában továbbá talpas vázas építkezési eljárást is alkalmaztak. A megmunkálatlan falfelületet - agyagból és lótrágyából gyúrt - tapasztás borította. A minél hatékonyabb tapadás érdekében a gerendák közé bolhaszegeket illesztettek, később pedig fenyőágas lécezéssel borították a fal egész felületét, s végül erre került a szigetelő tapasztás. A ház elengedhetetlen részét képezte a tornác, amely az elsőház külső és a pitvart záró fal hosszúságában húzódott. Legalább ennyire elterjedt volt - a ház frontján, az elsőház falának hosszát követő - körtornácos megoldás. A csapolással és hónaljkötéssel rögzített fa tornácoszlopok közötti rész a nyitott pitvar előtt többnyire mellvédes volt. Ugyaninnen nyitottak feljáratot a padlásra is. A lakóterek belső falát is tapasztás fedte, a járófelületet pedig agyaggal sikálták fel. Később a döngölt földet párnafákra helyezett - fa, majd vasszegekkel rögzített - fenyőfapadlózat váltotta fel. Erre a változtatásra legkésőbb a konyhába került sor, ahol (még a XVIII, század végén is) kövekkel kirakott szabad tűzhely szolgált a főzéshez. Később a sütőkemence is kiszorul a helyiségből, külön erre a célra kialakított sütőházban kapva helyet, de gyakran előfordulhatott egyedülálló építményként is. A szobákban az érckályhákat megelőzően főleg a székelykeresztúri csempekészítő műhelyekből kikerült cserepesek, kandallókkályhák segítségével fűtöttek. Az ajtók és az ablakok (egyrétegű) egyszárnyasok voltak és a nyíló nélküli ablakrámákat lantornával zárták le. Az ajtó és ablakkereteket, de kiváltképpen a mestergerendát sok esetben rozettás, hullámos vonalvezetésű virágmintás vagy évszámos és egyéb szöveges feliratok díszítették. Az ornamentikát sokszor színes festéssel is ellátták. A lakóhelyiségek födémé gerendákra helyezett deszkázással készült, a padlást pedig (szigetelés céljával) lesikálták. Leginkább a torokgerendás vagy kakasülős tetők váltak általánossá. Cserepezéskor (gyakran) székülést is ácsoltak a korábbi tetőszerkezetek megerősítése céljából. A kémény állítása csak a XIX. században mondható általánosnak, addig a tetőzet mindkét oldalán (konttyal fedett) füstlyukakon vezették el a 17 A pincebejáratot a tornácból lehetett megközelíteni, más esetben pedig a ház síkjára merőleges bejáratot nyitottak. Egy harmadik eljárás pedig a ház frontjáról tette lehetővé a pincébe való bejárást. 18 Ezeknek helyi megnevezése rakófa. 19 Bálint-Buzás-Cseri-Sabján 1999. 149. 17