Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)
Népi építészet
padlástérbe került füstöt. Viszonylag aprólékosan nyomon követhető a fedésben alkalmazott anyagok időbeni változása, melyet részletesen a következő fejezetben taglalunk. Egy család életterének fontos részét jelentette a lakóház, a termelési folyamatban viszont számos más melléképületre is szükség volt. Az udvaron helyet kaphatott még a csűr, sütőház, szekérszín, sütőkemence, baromfiól és disznópajta. A kemence sok esetben bekerült a sütőházba, a baromfiól sem képezett mindig különálló épületet, nem utolsó sorban szokás volt a szekérszínt is valamelyik melléképülettel egy fedél alá építeni. Az udvar összképét a csűr uralta, oly módon, hogy még a lakóháznál is impozánsabb lehetett. A régi falusi társadalmakban, kiemelt módon az állattenyésztésre nagy hangsúlyt fektető közösségekben, a család élelmezési alapját és a földműveléshez szükséges munkaerőt maguk az állatok képezték, ezért fokozott figyelmet fordítottak a csűrre és a pajtára. Bár méreteiben jóval meghalad(hat)ta a lakóházat, az építési munkálatokat mégsem végezték akkor alapossággal. A ház tengelyére merőlegesen elhelyezett - az udvart lezáró - épületben a pajta, a csűr, valamint a szekérszín is helyet kapott. A csűrrel megosztott két pajta feletti szénatartóban az állatok számára gyűjtött száraztakarmányt tárolták. Az épületegyüttes alapozását a föld felszínére elhelyezett terméskövekkel kezdték, melyekre csapolással összeillesztett, tölgyfából készült talpgerendákat fektettek. A falakat gömbölyű fenyőfagerendák egymásra helyezésével állították fel, az illesztések viszont már nem 18 1. ábra. 1780-ban épített tarcsafaIvi lakóház hosszanti metszete