Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)
Népi építészet
Népi építészet A lakóház és azt övező melléképületek, mindig az adott társadalmi közegben meghonosodott építészeti sajátosságokat hordozták. Az építkezésben felhasznált anyagok milyenségét a környezetföldrajzi viszonyok és az éghajlat határozta meg, a megvalósítás pedig nagyrészt a mesteremberek által alkalmazott technológia jegyeit tükrözte. Ezen túlmenően az ingatlan minőségi kivitelezése, az adott környezetben fellelhető státusbeli viszonyokat is érzékeltette, s nem utolsó sorban a lakók életvitelére utaló biografikus jelleget is tartalmazta. A falusi társadalmak építészetét a fa és a föld dominálta. Az alapanyagok igénybe vétele a már kialakult gyakorlatot követte, s ezen összhang csak az újabb építészeti anyagok tömeges megjelenésével bomlott meg. A nagy kiterjedésű erdők a székelyföldi falvak építészete számára elegendő faanyagot képeztek. A faanyag alkalmas volt masszív építmények létrehozására, melyeknek sárral való tapasztásuk több generációra is megnyújtotta az ingatlanok használati idejét. A népi építészetben a funkcionalitás és az esztétikum mindig együtt voltak jelen. A lakóház elsődleges funkciója a család számára decens életkörülmények megteremtése, de ugyanakkor olyan miliő kialakítása, amely egyben a számbeli növekedést is problémamentessé teszi. A szegényes paraszti portáknak volt egy jellegzetes díszítési rendszerük, melyek alkalmazása vagy éppen hiánya jelzésértékkel bírt. Az építkezésnek elengedhetetlen része volt az ornamentika. A mestergerendába vésett feliratok, a tornác oszlopainak faragványai, a homlokzat díszítése és különböző technikák alkalmazásával kialakított dekoratív formák, a lakóház elsődleges funkcióján túlmenően a tulajdonos társadalmi státuszát jelképezték. Nem egy faluban a ház oromzatának díszítése, az illető közösségen belüli szigorú normák által behatárolt informális jelzéseket hordozott. Szokássá vált az utcai homlokzatok vakolatának dekorációja, melyek sok esetben a házban lakó eladósorban levő lány létéről árulkodott.14 A falusi társadalmakban az építést többnyire mesteremberek végezték, de a munkálatok befejeztével a közösség irányában terjesztett reprezentáció - gerjesszen akár negatív, vagy pozitív megítélést - mindig a tulajdonos részéről történt. Vagyis a kész állapotba került építményen érvényesített díszítés már nem 14 Vö. Kós 1976. 27. 15
